Idősek játszótere - Nem csak az otthon lakóinak

Kovács Katalin három éve lett az otthon vezetője. A fiatalasszony az egyetemen szociális-egészségügyi képesítést szerzett, több évtizede dolgozik az ágazatban. Bejárta a környező országok idősotthonait, s komolyan vette a szociális törvény irányelvét, miszerint pszichiátriai intézetek helyett inkább a családias idősotthonok feladata az időskorú betegek ellátása, pszichiátriai szakfelügyelettel.

A 60 fős bőcsi otthon lakóiból most húszan betegek. Mikor létrejött a „demens részleg”, megnövekedett a várólistájuk.

Jelenleg tíz bőcsi lakójuk van – a sorban a helyiek előnyt élveznek –, s pár kivétellel a többiek is borsodiak. Időközben a tulajdonos bőcsi önkormányzat az otthon működtetési jogát átadta a Tiszán-inneni Református Egyházkerületnek.

– Egyformán számíthatunk az önkormányzat és az egyházkerület segítségére – mondja a vezetőnő. – Külföldi mintára a tervünk egy „idősek játszóterének” kialakítása az udvaron, hogy gondozottjaink fizikai aktivitása minél tovább megmaradjon. Sétautakat építenénk, hogy többféle terepen mozoghassanak: kavicson, gumin, kisebb emelkedőn és lejtőn, ami az egyensúlyi gondokat is javítja.
Felszerelnénk speciális eszközökkel, amelyeket a karok és lábak nyújtására, erősítésére használhatnának az idősek. Eddig nem találtunk rá pályázati kiírást, de az önkormányzat ígérte, figyelik a LEADER kínálatát, mert jó ötlet, és a játszóteret használhatnák a faluban élő idősek is.

– Tapasztalt-e különbségeket a hazai és más országok idősotthonai között?

– Szakmailag nem. De külföldön nem utasítják el a beteg időseket. Igaz, ott a gondozói létszám jóval nagyobb: egy lakóra legalább kettő jut, míg hazánkban tíz idősre egy szakember. Kint sok helyen láttam önkéntes segítőket, nálunk nincsenek.

Az otthon szobái két-három ágyasak, konyhája szinte az egész falura főz, óriási a mosodája, a közös helyiségei légkondicionáltak, teakonyhái jól felszereltek. Tágas nappalija is szép, a kertből nyesett rózsák illatoznak a vázákban.

Az egyik szobában az ágyán üldögélő 92 éves Gabi néni haja hófehér, nyakában gyöngysor, arcán mosoly. A miskolci asszony a példája annak, hogy a kor nem számít, ha valaki ad magára idősen is.

A vezetőnő már a folyosón említi meg: náluk nincs milliós belépési díj, csak a nyugdíjhoz igazított havi térítés, ami most 109 900 forint, ezt az otthonban élők zöme a nyugdíjából fizeti. Az átlagéletkor magas, 93, 94, sőt 95 éves lakójuk is van.

A 80 éves Bede Erzsike néni a Hernád kettészelte falu miatt külső-, míg a 90 éves Lippainé Terike belső-bőcsi. Terike megjárta a „málenkij robotot”, Erzsike néni meg szóban viszi a prímet: „Nékünk itt azért is jó, mert helyben vagyunk, naponta is beugorhatnak a rokonok.”

A 95 éves Marika néni hat éve jött Tiszaigarról. Pillesúlyú, az ágyából már csak ritkán kel ki, ám szellemileg friss: „Hogy szerettem én a Szabad Földet! Olvasni már nem látok, a híreket hallgatom. Régen a téeszben egy fizetésért két ember helyett dolgoztam. Dédunokám 18 van!”

– Marika nénit mindenki imádja – mondja Kovács Katalin. – Nővérhívóját sose használja, mert szívós, mindent maga végezne, csak már nem bírja. Az imatermünkben naponta tartunk istentiszteletet, oda tolószékben viszik. Ő nevezte el az otthont a Szeretet Házának. Imádkozunk, hogy megérje közöttünk a 100 évet!