Kastély a Pireneusokban - nem lehet szó nélkül elmenni mellette

S mivel az addig ismert világkép vált értelmetlenné, így a művészetről való gondolkodás is egészen új irányt vett. Az első világégés – az idén éppen százéves – traumája nélkül soha nem születhettek volna meg a dada vagy a szürrealizmus alkotásai, amelyek a mai napig erős hatást gyakorolnak a kortárs művészekre.

A Magyar Nemzeti Galériába e különleges mesterművek költöztek be, a beszédes Dada és szürrealizmus címen.

Mit is tesz a dada? Tagadja az esztétikumot, a hagyományt, az addig ismert művészeti formákat. De nem csak a művészetet: át- és újraértékeli, megmásítja a hétköznapi használati eszközöket is. Így műremekké válik a hólapát (a „Törött kar megelőlegezésére” című alkotás), de múzeumba valóvá lesz a piszoár is – csak éppen fordítani kell rajta s máris kész a Forrás (Marcel Duchamp tárgyai).

Míg a dada a véletlenszerűség nyelvén „beszél”, a szürrealizmus a valóság újraértelmezésében, az álomszerűség útvesztőjében kalauzolja a nézőt. De nem vezeti: meghökkentő, egymástól értelmezésben igencsak távol álló képeket komponál egybe, az értelmezést a szemlélőre hagyja. Mestere volt nem csak Salvador Dalí, de René Magritte úgyszintén – akinek például a Kastély a Pireneusokban című képe mellett nem lehet szó nélkül elmenni.

Habár e két irányzat Magyarországon nem kapott akkora teret, mint külföldön, a hazai értelmiség kereste a kapcsolatot a nemzetközi művészekkel.

Az 1920-as években többek között Kassák Lajos, Moholy-Nagy László, Bortnyik Sándor művei fémjelezték a magyar dada tárlatát, míg két évtizeddel később Gyarmathy Tihamér, Bálint Endre, Kállai Ernő, Ország Lili, Anna Margit képviselték itthon a szürrealizmus irányzatait. A Nemzeti Galéria kiállításán belül az ő világukat, alkotásaikat, kordokumentumaikat is megismerhetjük, egészen október 5-ig.