Boldogasszony oltalmában. - Számos Mária-ünnepünk sorából is kiemelkedik augusztus 15-e, Nagyboldogasszony napja. A katolikusok ekkor emlékeznek meg Jézus édesanyjának mennybemeneteléről, s e napon ajánlotta Szent István Magyarországot Mária oltalmába.
Kép: Csiksomlyói Kegytemplom Csiksomlyói búcsú, vallás, pünkösd, kereszténység Székely Gyors és Csiksomlyó Expressz zarándokvonatok Székelyföld, Erdély 2010.05.21-24. fotó: Németh András Péter, Fotó: Photographer: Andras Peter Nemeth
Jézus édesanyjának, Máriának a tisztelete kezdettől fogva jellemezte a kereszténységet, s ez a századok múlásával kultusszá erősödött. Olyannyira, hogy a katolikusok még az újkorban is gyarapították a dogmáit. Az első igazán nagy lépést a Mária-kultusz irányába a 431-es efezusi zsinaton tették meg az egyházatyák.
A helyszínnek különös a jelentősége, hiszen a város az egyik legnagyobb akkori pogány istennő, Diana kultuszának központja volt. Az ő, illetve a többi pogány istennő trónját foglalta el Mária. Efezusban mondatott ki: Mária theotokosz, vagyis istenszülő. A döntést óriási viták előzték meg. Az egyházatyák között addigra ugyanis kikristályosodott a meggyőződés: Jézus istensége az Atyától származik, míg az ugyanannyira fontos emberi mivolta az őt világra hozó emberi anyától. Lehetséges-e egyébként, hogy egy ember, aki Istent szül, nem istenül- e meg bizonyos mértékig maga is? A Máriát illető istenszülő kifejezés különösen az ortodox keresztények és a görög katolikusok körében kedvelt.
A hittételek sorában az örök szüzességét kimondó következik. A tanítást 553-ban az II. konstantinápolyi zsinaton már írásba foglalták, 649-ben Lateránban pedig dogmává emelték. A protestánsok, akik Máriát Jézus édesanyjaként tisztelik, a róla alkotott dogmákat, köztük ez utóbbit sem vallják. Arra hivatkoznak, hogy több evangélium is említi Jézus fivéreit, Jakabot, Józsefet, Simont és Júdást, valamint a nőtestvéreit, igaz, az ő nevük homályban maradt. Más keresztények szerint viszont nem testvérekről, hanem unokatestvérekről, esetleg József első házasságából született féltestvérekről van szó.
A Mária-kultusz egyik teológiai megalapozója a korai egyházban Augustinus (Szent Ágoston). Tanítása szerint Mária mentes volt a bűntől. Bár a hittétel egészen az újkorig a katolikus teológusok között is viták tárgyát képezte – hiszen az a kereszténységnek az Isten egyedüli bűntelenségére vonatkozó alaptanítását feszegeti –, végül a XIX. század közepén dogmává emelték. Ha viszont nem csupán Isten, illetve egyik megjelenési formája, Jézus volt bűntelen – kivéve azt az időszakot, amikor a keresztfán minden ember bűnét magára vette –, hanem Mária is, akkor nem kellett elszenvednie a bűn következményét, a halált sem. Ebből pedig következik, hogy nemcsak Jézus, hanem ő is élve emeltetett a mennybe. Ennek az ünnepe augusztus 15. S bár a tanítást alig több mint hat évtizeddel ezelőtt nyilvánította dogmává XII. Pius pápa, a legenda már a VI. század óta terjedt a keresztények körében. Ünnepét megülte Szent István királyunk is, aki ekkor ajánlotta Magyarországot Mária oltalmába – kortársai pedig égi jelet láttak abban, hogy ezen a napon halt is meg.
Augusztus 15-én tehát a katolikus keresztények Mária mennybemenetelét ünneplik. Hogy miért mondjuk Nagyboldogasszony napjának is? Nagyboldogasszony az ősmagyar hitvilágban a hét részre tagolódott felvilág legfelső szintjén uralkodó anyaistennő volt. Az ő helyébe került – a hittérítő Szent Gellért püspök javaslatára – a vallásos meggyőződésüket kereszténységre váltó magyarok körében Mária, teljesebb nevén Boldogságos Szűz Mária.