Mozgalom indult - ebből kinőhet valami

Azonban ezek a sikerek sem feledtetik, hogy a magyar atlétikában valamit nagyon elrontottunk az utóbbi években! Hiszen csak nemrégen volt, hogy rúdugrásban Bagyula István kis híján megverte a verhetetlen Bubkát, s a májusban sajnálatosan elhunyt Major István magasugrónk a háromszoros fedett pályás Európa-bajnoki címig vitte. A magasugró Mátay Andrea, a távolugró Vaszi Tünde, Szalma László és Pálóczi Gyula, a hármas ugró Bakosi Béla szereplésekor akár a győzelemért is szurkolhattunk. Most a korábbi hagyományainkhoz képest „szegény rokonként” távoztunk a kontinensversenyről.

A közelmúltban idehaza a sportágakat – az eredményességet véve alapul – ilyen-olyan sorrendbe rakták, egy másik összevetésnél a nézettséget számították meghatározónak. A kajak-kenu vagy az úszás kiemelt támogatottságához nem férhet kétség, a lobbizó sportvezetők helyett az eredmények beszélnek. A jégkorongot, a futballt vagy a kosárlabdát meg a közönség kiabálta be ebbe a sorba.

Nos, az atlétika ma sem az eredményességével, sem a közönsége létszámával nem versenyezhet a sikerre ítélt sportágakkal. Viszont az atlétika nem csupán egy a sportágak közül, hanem maga „a” sportág: alapja minden más versenyágnak, mert aki nem gyors, nem rugalmas, nem állóképes, sikerre ne számítson egyetlen játéktéren sem. Olyan, mint az úszás, ami nélkül sem kajakos, sem kenus, sem evezős, de vízilabdázó sem lehetne senki. Az atlétika támogatása tehát a sportpolitika kötelessége, mindenféle összevetés mellőzésével.

Egy szakértő asszony mondta nemrég, hogy harminc évvel ezelőtt félórát is futottak a gyerekek anélkül, hogy lihegtek volna. Ma ehhez elég néhány gyorsabb lépés. Ám Pars Krisztián és a Németh-iskola példája mutatja: még így is lehet világraszóló eredményt elérni a sikeres műhelyekben. Ifista kora óta ismerem a diszkoszvető Kővágó Zolit. Volt idő, amikor saját maga edzője volt, máskor a szolnoki tréningjeit a fővárosból távirányították. Ha élvezhette volna valamelyik labdarúgó-akadémia támogatását és komfortját, az olimpiai, világ- és Európa-bajnokot nem Robert Hartingnak hívnák…

Most mozgalom indult, melynek során felmérik a gyerekek erejét, ügyességét, állóképességét. Ha jól csinálják, ebből kinőhet valami – talán egyszer még atlétikánk is lehet… Ami pedig a műhelyt illeti, Bakosi Béla fia Nyíregyházán, az apja irányításával, már 215 centit ugrott magasba. Reménykedjünk…