Nekem a Balaton… Írók, művészek történetei a magyar tenger mellől

Magyar tengernek a XVIII. század végétől emlegetjük a Balatont – Pálóczi Horváth Ádám költő nevezte így egyik versében. Már a reformkorban nagyon népszerű volt a tópart. Különösen Füred: a kor nagyjai, írók, költők, államférfiak, így Kossuth és Széchenyi is gyakorta megfordultak a környéken. De korábban Kazinczy Ferenc, Csokonai Vitéz Mihály és Vörösmarty Mihály is felkeresték Balatonfüredet, amely az első fontos fürdőhely lett. Sokan a letelepedés mellett döntöttek: Jókai Mór itt vett villát és írta meg legismertebb regényét, Az arany embert. De nem csupán ihletért jártak a művészek Füredre, a városka pezsgő éjszakai élete – no és a balatoni bor – a bizsergető kalandokat keresőknek is ígért izgalmakat.

Így neves íróinkat is nemegyszer szédítette bele sikamlós történetekbe. Két kártyacsata között a vesztesek kezdő színésznők karjaiban találtak vigaszt, a világot jelentő deszkák ünnepelt művésznői estek egyik „legnagyobb” szerelemből a másikba. Kalandorok, szerencselovagok, hozományvadászok mulattak a bordélyházakban – a sokat látott falak között ma nívós hotelek vagy éttermek üzemelnek.

Egry Józsefet méltán nevezik a Balaton festőjének: a tó megszállottja volt. Badacsonyi villája 1973 óta múzeumként fogadja a látogatókat.

Az északi parton ma is több művésztelepet találunk: Csopakon, Balatonalmádiban és Vörösberényben szívesen gyűlnek össze a képzőművészek. A leghíresebb a Szigligeti Alkotóház – a felújítását most júniusban fejezték be –, az Esterházy-kastély 1972 óta működik alkotóházként, gyakran pihent itt többek között Weöres Sándor, Örkény István, Szabó Magda, Kertész Imre, Esterházy Péter. Az ifjabb író-költő nemzedék változatlanul itt tartja nyári táborait.

Aztán a hetvenes években a fővárosi művészek, festők, szobrászok, rendezők felfedezték a Káli-medence apró falvait. Parasztházakat vásároltak és felújították, ide jártak pihenni, feltöltődni. Az értékmentés olyan jól sikerült, hogy Kapolcson és környékén megszületett a Művészetek Völgye fesztivál, s a Káli-medencét ma már a levendulaillatú francia vidékhez, Provence-hoz hasonlítják.

A Balaton számos emlékezetes filmnek nyújtott páratlan természetes hátteret. A Makk Károly rendezte Liliomfi (1954) nem csak a korabeli sztárparádéról híres, de dokumentálja, milyen volt az északi part a későbbi beépítése előtt. A hatvanas évek tóparti valóságát idézi Bacsó Péter filmje, a Szerelmes biciklisták, és gyakran forgatott errefelé Jancsó Miklós is.

Bujtor Istvánnak a nyolcvanas években filmre vitt Ötvös Csöpi-történetei a mai napig megunhatatlanok: tökéletes korrajzot mutatnak a puha diktatúra időszakáról, amikor a hotelek előtt egymás mellett álltak a keletnémet Trabantok és a nyugatnémet Mercedesek – merthogy itt találkoztak nyaranta a történelem szétszakította német családok –, s a bárokban, diszkóhajókon a külföldi turisták mellett költhette a pénzt a SZOT-üdülőkbe beutalt hazai dolgozó.

Bujtor István családjának Balatonszemesen volt háza. Ahogy véget ért az iskola, a három fivér (Latinovits Zoltán, Bujtor, Frenreisz Károly) leköltözött édesanyjukkal a nyaralóba. Bujtor szenvedélyesen vitorlázott: a hatszoros magyar bajnokot, számtalan verseny győztesét az édesanyja tanította meg erre a sportra, aki maga is nyolcvanéves koráig hódolt e szenvedélyének.

De ne feledkezzünk meg a klasszikusnak számító Tüskevár című filmről sem, amelyben a Kis-Balaton nádi világa a városi gyerekek generációinak jelentette a valódi kalandot. Matula bácsi újjáépített kunyhója, ami eredetileg Fekete István író alkotói szálláshelyeként szolgált, ma is látogatható: a berendezése mindössze két fából ácsolt ágy meg egy apró asztal – ebben a puritán környezetben íródott a közkedvelt ifjúsági regény.

Amióta világsztárok is forgatnak nálunk, velük is összefuthatunk a Balaton partján: Tihany és Balatonalmádi a kedvencük. Brad Pittet látták már az egyik tihanyi stégen a naplementében gyönyörködni, s állítólag egy helybeli kastélyt kibéreltek a feleségével, Angelina Jolie-val, hogy kedvükre élvezhessék a magyar tenger szépségét. A rossznyelvek szerint mindez csupán legenda – mindenesetre remekül igazodik a Balaton töretlen népszerűségéhez.