Nem kapkodósak a kicsik: ha kell, kivárják a jövő évet

Megérdemli a kitüntetett figyelmet, hiszen Európa számos országában már vészesen lecsökkent az állománya, s nálunk sem túl rózsás a helyzete. Fennmaradását mindenekelőtt a tojásai kikeltetésére alkalmas fészekrakó helyek megfogyatkozása veszélyezteti. Nálunk védett, természetvédelmi értéke 50 ezer forint.

Teknősünk páncéljának hossza mintegy 20 centi, amely hasi és háti részből áll. Veszély esetén az állat a fejét, farkát és minden végtagját ide menekíti, így senki nem férhet hozzá. A páncélt szarupajzsok borítják, amelyek alapszíne rendesen sötétbarna, rajta élénk vagy elmosódott citromsárga pettyekkel. Hazánkban az alföldi tavakban vagy a lassú áramlású holtágakban, vízelvezető csatornákban, ártéri területeken fordul elő, de a dunántúli halastavakban, a középhegységi sűrűn benőtt erdei tavakban is megfigyelhetjük.

Meleg nyári napokon gyakran sütkérezik csoportosan a vizek partján vagy a vízből kiálló rönkökön, ám mivel a látása kitűnő, hamar észreveszi a közelében felbukkanó embert. Mint vízi ragadozó, főleg vízi rovarokra és csigákra vadászik, de mert ügyes úszó is, gyakran kerül béka és hal a terítékére.

Nem veti meg a dögöt sem: egy-egy felszínen lebegő haltetem csapatnyi teknőst is odavonz, az erős állkapcsukkal gyorsan eltüntetik.

A tojásokkal szaporodó mocsári teknős megtermékenyített nősténye rendszerint június elején rakja le 10-12 darab, fürjtojás méretű, puha héjú tojásait a parti homokba (vagy tőzegbe) ásott 10 centi mély gödrökbe. A nap melege „ül” a tojásokon, melyekből szeptember elején kelnek ki a fiókák (ám ha túl hűvös a nyár, akkor csak a következő tavasszal).

A kikelő kis teknősök alig diónyiak, páncéljuk még puha, és bizony sokan közülük a ragadozók (madarak, kisemlősök) ínyenc zsákmányává válnak, míg a fészekhelytől indulva elérik a menedékül szolgáló vizet. Ám még ennél is nagyobb veszélyt jelent fennmaradásuk szempontjából a fészekrakó helyek megfogyatkozása.

Különösen az Alföldön, ahol az élőhelyek jó része a lecsapolások miatt kiszáradt, a vizek és csatornák partja pedig sok helyütt beépült, alkalmatlanná válva fészekhelynek.