Barangoló: 'Attól tartok, sokan hiszik majd, hogy lódítok'

A szabolcsi földvárat pont ezért építették ide. Északról, délről, délnyugatról védte a Tisza, míg a keleti fala elé mély és széles vizes árkot ástak, jöhetett az ellenség. Európa egyik legnagyobb, és – a faszerkezet romlását leszámítva – szinte tökéletes állapotban fennmaradt földvára arról is híres, hogy felhasználva a terep adottságait, teljes egészében a honfoglaló magyarok építették. Van földvár a Kárpát-medencében több is, de azok alapjait régebbi népek, főleg az avarok rakták le, a szabolcsi azonban Árpád népének műve. Az 1200-as évek elején a túloldalról, Dél-Zemplénből származó Anonymus is írt a vár építéséről: „Akkor Szabolcs, ez a fölötte bölcs férfiú, megtekintett egy helyet a Tisza mellett, s midőn látta, milyen is az, kiokoskodta, hogy erősségénél fogva várépítésre való. Tehát – társainak közös tanácsa szerint is – összegyűjtve ott a köznépet, nagy árkot ásatott, és igen erős várat építtetett földből. Ezt most Szabolcs várának hívják.”

Sokat jártam már erre, de szégyenszemre sose tettem meg a sáncokon vezető teljes utat, ami nem is olyan kicsi, mint első látásra gondolná az ember. A sáncok közül az északnyugati 272 méter, a délnyugati 194, míg a földvár keleti oldala 322 méter hosszú. Maga a vár több mint 33 ezer négyzetméteres területen fekszik, a sáncok magassága pedig a jelenlegi ártérhez viszonyítva 13–21 méter között váltakozik.

Gondoljunk bele: 21 méter magas – micsoda hatalmas munka lehetett ezt megépíteni! S nem ám a mai szerszámokkal, technikával, hanem kézzel, meg persze ésszel. Maga a várfal mintegy 350 ezer köbméter földből épült, a gerendarekeszekben legkevesebb tizenötezer köbméter fával, gerendával. A vár építését előkészítő föld- és famunkákhoz a kor munkaviszonyai mellett legalább hatszázezer óra szükségeltetett, nagyjából ugyanennyi a várfalak tényleges felépítésére, a kettő együttvéve mintegy kilencvenezer munkanapra rúg. Ha száz ember végzi, akkor kilencszáz napig, vagyis két és fél évig dolgoznak vele, ha kétszáz ember, akkor négyszázötven napot, vagyis másfél évet tesz ki az építkezés időtartama. De ennél bizonyosan hamarabb végeztek, hiszen az akkori korban minden oldalról ellenség vette körül a magyart, minél hamarabb szükség volt az erődítményre. Hogy milyen nagyszerű vár lett belőle, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy többször álomra hajtotta ott a fejét Szent László királyunk is, aki a kor legnagyobb egyházi zsinatát Szabolcson tartotta. Igaz, nem a várban, hanem a templomában. De az is ott van közel, pár lépésre csupán a falaktól, amin most persze fű nő meg katáng és peremizs, egykor pedig szőlő, melynek minősége – a helyiek állítása szerint – vetekedett a közeli tokajival.

Most is van rajta pár tőke, de bekerítve, így nincs kóstoló, lehetetlen a vita eldöntése. De az biztos, hogy a szabolcsi Tiszában kifogott hal legalább olyan nemes, mint a tokaji, a környezete pedig sokkal romantikusabb. Hatalmas szürke meg fekete nyárfák nőnek a partján, alattuk tökéletesen elbújhat a horgász. Más is, aki magányra vágyik – s egy kis múltba révedésre.