Bicskanyitogató - Hardi Péter jegyzete
A Képviselői Irodaházban járok, még a biztonsági kapu előtt kiteszem a pultra a bicskámat. Az őr éppen csak rápillant:
– Most ki kellene hívnom a rendőrséget és szabálysértésért feljelentenem.
– Hiszen kiraktam a bicskámat – vetem ellen.
– Az kevés. Ilyet közterületen egyáltalán nem tarthat magánál.
Most már végképp nem értem. Hiszen üzletben vásároltam, legálisan.
– Akkor miért árulják? – kérdezem kínomban.
– A tulajdonában lehet, de csak otthon tarthatja.
– Akkor hazáig sem vihettem volna…
A biztonsági őr erre már gondolkodóba esik, de a társa kisegíti:
– Ha számlával bizonyítja, hogy éppen akkor vásárolta, akkor hazáig elviheti.
– Egyáltalán, mi a probléma vele?
– Nyolc centinél hosszabb a pengéje – pillant rám elnézően, miközben papírt ad arról, hogy átvette.
Ezek szerint, ha valaki konyhakéskészletet visz ajándékba, ha a vadász a késével indul a lesre, ha a böllér hajnalban a bökővel tart a disznóölésre, mind-mind szabálysértést követ el. Vajon melyik világban él az, aki ezt a jogszabályt megalkotta?
De értem már: bizonyára azért nem hordhatjuk magunknál a bicskánkat, mert az értelmetlen szabályozás miatt túl gyakran kinyílna a zsebünkben.
