Egyenként is halálosak lehettek volna - eddig ötöt élt túl!

Az angliai Frimleyben élő férfi az unokatestvére közelgő esküvőjének örömére utazott el néhány közös baráttal Newquaybe, egy ottani szállodába. A legénybúcsú jól sikerült, a szokásos forgatókönyv szerint zajlott, azaz a tréfák mellett bőséggel jutott az alkoholból is mindenkinek.

Aztán hajnalban Garrey elindult sétálni, de a meredek, sziklás falban véget érő területen elvesztette az egyensúlyát, és mintegy 30 métert – úgy tízemeletnyit – zuhant. Néhány órával később arra ébredt, hogy a tengervíz nyaldossa a lábát, úgyhogy felállt és visszasétált a szállodába, leült az étteremben, s várta, hogy a legénybúcsú többi résztvevője is megérkezzen a reggelihez.

Amikor társai arról kérdezték, merre járt, csak annyit mondott: leestem a szikláról. Mentőt hívtak és bevitették a kórházba. A döbbent orvosok nyakmerevítőt adtak a férfira, hogy a sérült idegeket stabilan tartsák, de alig akarták elhinni, hogy csak néhány horzsolást, no meg pár kék-zöld zúzódást szedett össze a hihetetlen esés közben.

Garrey azonban nem csodálkozott: ez ugyanis már nem az első alkalom, hogy kibabrált a halállal. Még 12 évesen biciklizés közben áthajtott rajta egy teherautó. Két év múlva a zebrán gázolták el. Huszonéves korában munka közben egy teherautó hátuljából zuhant ki, akkor hónapokra lebénult, de aztán teljesen felépült. Tíz éve áram rázta meg.

Ezek a balesetek egyenként is halálosak lehettek volna, de Garrey őrangyala mindig résen volt.