Hol a vége?

S ha meg is próbálja, mindenütt falba ütközik. Erről panaszkodott előbb levélben, majd személyesen egyik idős nyírségi olvasónk is, akinek öt éve kezdődött a kálváriája, amikor a szülőháza melletti szomszédja építkezni kezdett. A távoli megyeszékhelyen lakó új szomszéd előbb csak egy kis vendéglátóhelyet létesített a faluban, de aztán hamarosan sokkal nagyobb tervek megvalósításába fogott. Hatalmas építőanyag-kereskedést alakított ki a portáján, ami persze óriási felfordulással és komoly építkezéssel járt.

Ezt nem is bánta volna a nyolcvanéves olvasónk – aki sose ment férjhez, ma is egyedül él a szülőfalujában, most éppen a testvére házában –, de az egyik raktár tetejéről nagyobb esőzésekkor az ő szülőportájára zúdult a víz, ami nemcsak a kertészkedést tette lehetetlenné, de az öreg házra is veszélyt jelentett.

– Nem gondoskodott a csatornázásról – meséli az idős nő, akit az elmúlt években többször is műtöttek, s szerinte a szíve, a vérnyomása is azóta rakoncátlankodik, mióta felvette a harcot a szomszéddal. Mert ő ugyan nem járt felsőbb iskolákat és komoly érdekérvényesítő kapcsolatai sincsenek, ám van józan esze meg igazságérzete, hát nem hagyta magát. Ami hatóságot csak elért, mindenütt bejelentést tett, s igaz, hogy nagy-nagy erőfeszítések árán, de mégiscsak sikert ért el. A szóban forgó területen azóta a tulajdonos megoldotta a csapadékvíz elvezetését, és jelezte, csak hogy béke legyen, hárommillió forintért hajlandó lenne megvenni olvasónk szülőházát. Ám ő erről hallani se akar, mert mi történne akkor, ha a rokoni házból ki kellene költöznie, a szülőházát meg elkótyavetyélte?! Most azért küzd, hogy az abban keletkezett kárt térítse meg a szomszéd.

A szóban forgó házat a szülei építették a múlt század harmincas éveiben, amikor csak keveseknek volt pénzük rendes kőalapra, szilárd kő- vagy téglafalra. Nekik is csak vályogra meg vert falra tellett, ami nem bírja a vizet. Ma már ugyan szárazak a falak, de a ház hátsó részénél lévő fal így is megrepedezett, a vakolat lehullott – levélírónk biztos benne, hogy a korábbi vizek az okozói. Meg is tette a maga bejelentését, a kárszakértő azonban más véleményre jutott, így nem neki adtak igazat. Pedig Nyíregyházán még a pártfogó ügyvédet is megkereste, de miután Nyírbátorban, a járási székhelyen lenne a tárgyalás, nem vállalta a közreműködést.

A többi ügyvéd pedig azt tanácsolta, keresse inkább a kiegyezést, mert a per drága és bizonytalan a kimenetele.

– De kivel keressem a kiegyezést, ha a szomszéd nem akar kártérítést fizetni? – legyint keserűen, amikor azt kérdezzük tőle, látja-e ennek a történetnek a végét. Mi sem igen tudunk mást tanácsolni, mint az ügyvédek: itt alighanem csak a megegyezés lehet a megoldás. Amiben talán a helyi önkormányzat segíthetne a legtöbbet, mert az mégse járja, hogy értelmes emberek éveken át megkeserítsék egymás életét.