Jogi esetek: Felületes őrmester

Feltehetően a törvényes képviselői indítottak kártérítési pert a rendőrség ellen, mondván, hogy a fiú előállítása jogellenes volt, ráadásul az eljáró őrmester súlyos hibát követett el, amikor az övet nála hagyta. Ezenkívül a fogda alkalmatlan volt a hasonló esetek kizárására, ugyanis a rácsnak az a része, ahol az önakasztás történt, kívül esett a kamera látószögén.

A rendőrség azzal védekezett, hogy a fiatalember előállítása utólag is jogszerűnek bizonyult, a kárt a felperes magának okozta, amikor felakasztotta magát, az eljáró rendőr – és így közvetve a rendőrség – ezért nem tehető felelőssé. Az, hogy az őrmester nem vette el a fiatalember övét, nem alapozza meg a kártérítést, miután az öv nem tartozik azok közé a tárgyak közé, amelyeket kötelező elvenni. Védekezésében arra is utalt a rendőrség, hogy a felperes a szülői reakcióktól való félelmében kísérelt meg öngyilkosságot.

A fogdák rendjét szabályozó rendelet, bár gyakran említi a cellában nem tartható tárgyakat, amelyeket letétbe kell adni, valójában nem nevesíti, mely tárgyakat kell elvenni a fogvatartottól. Ugyanakkor a rendelet egészéből több helyen is kiütközik, hogy a rendőrnek az őrzés biztonságát veszélyeztető tárgyakat el kell távolítania a cellából.

A rendelet máshol azt írja, hogy a rabnak felsőruházatban kell tartózkodnia a cellában. Az öv a felsőruházat része – így a rendőrség –, ezért nyilvánvalóan nem volt kötelező azt elvenni. Ez csak akkor lett volna szükséges, ha lettek volna a fogvatartott öngyilkos szándékára utaló jelek.

A bíróság úgy döntött, hogy a felelősséget egyenlően porciózza szét a fogvatartott és a rendőrség között. Rendelet ide, rendelet oda, a gyakorlat szerint az övet ilyenkor rendszerint elveszik, mert öngyilkosságot lehet vele megkísérelni.

De itt ráadásul a fogda kialakítása sem volt megfelelő, ennyi hiba pedig már az általános szabályok szerint is megalapozza a rendőrség kártérítési felelősségét – legalábbis a kár 50 százalékának erejéig.