Milliárdok eledele

A rizs a legnépesebb földrész egyik legfontosabb élelmezési cikke. Nagy valószínűséggel Indiából származik, onnan terjedt szét előbb Ázsiában, később pedig az egész világon. Felhasználási formáit illetően pedig sokkal változatosabb alakokat ölt, mint Európában a búza. Az itthon széles körben elérhető fajtáknál (barna, fehér, illetve fényezett rizs) sokkal több rizsfajtát fogyasztanak a világban: állítólag negyvenezernél is nagyobb a számuk. Az ínyencek előtt minden bizonnyal ismert a basmati, a jázmin, az arborio vagy a thai vörös rizs. Borkészítéshez pedig a nuo rizs dukál.

A legnagyobb rizstermelő Kína, a világ össztermésének csaknem a harmada származik onnan. A sorban utána India (21,5%), Indonézia (9%), Vietnam (5,7%) és Thaiföld (4,4%) következik. A hozzávetőleg évi 500 millió tonna megtermelt rizsnek csupán 8-9%-a kerül nemzetközi forgalomba. A legnagyobb exportőrök Thaiföld, Vietnam, India, USA és Pakisztán.

Meglepő, de a csúcstermelő Kína behozatalra szorul. E hatalmas mennyiségű árunak a kereskedelme természetesen számos tőzsdét hívott életre az idők során. Habár az első árutőzsdék Európában jöttek létre még a XVI. század elején (Antwerpen), Ázsiában is komoly múltja van a szervezett árukereskedelemnek. Japánban már a XVIII. század elején ezernél is több kereskedő üzletelt Osakában és Tokióban, az éves forgalom pedig az adott évben ténylegesen learatott árunak a többszörösére rúgott. A rizs tehát hasonlóan fontos szerepet töltött be a gazdasági élet fejlődésében, mint Magyarországon a búza.

(Az első hazai árupiacot 1854-ben alapították Pesten, Gabonacsarnok néven, két évtizeddel később a budapesti Áru- és Értéktőzsde Európa meghatározó árutőzsdéje lett.) A rizstermesztés tízmillióknak ad munkát. Habár Ázsia az elmúlt évtizedekben dinamikusan fejlődő iparával vétette magát észre, nem szabad elfelejteni, hogy még mindig óriási tömegek dolgoznak a mezőgazdaságban. Kínában a munkaerő egyharmada, Indiában csaknem a fele, Pakisztánban 45, Indonéziában pedig 38%-a dolgozik az agráriumban. Ezek megdöbbentően magas számok, még akkor is, ha nem a legfejlettebb országok (USA, Japán) 1,1%-os mutatójához, hanem például az Európai Unió 5,2%-os arányszámához viszonyítjuk.

Ha a rizs hazai lehetőségeit nézzük, a több növény esetében is előforduló éghajlati korlátokkal találkozunk. A gyapothoz hasonlóan a rizsnek sem kedvez a magyar klíma. Ennek ellenére már a ’30-as években sikerült kikísérletezni olyan fajtákat, amelyekkel elindulhatott a nagyüzemi termelés. A világháború utolsó éveiben 5000 hektáron folyt rizstermesztés, sőt a vetésterületet 1970-re csaknem 50 ezer hektárra sikerült emelni. A klímagondok mellett az ágazat nagy tőkeigénye is nehezítette a termelést, emiatt az ország gazdasági problémáinak súlyosbodásával egyidejűleg folyamatos csökkenésbe váltott a rizs vetésterülete. Jelenleg alig háromezer hektárnyi rizsföldünk maradt, ennek csaknem fele Békés megyében van.

Hogy ez mire elég? A fogyasztás ötszörösen haladja meg a hazai termelést, tehát az EU-hoz hasonlóan Magyarország is behozatalra szorul. Persze ijedtségre semmi ok: a több millió tonnás búza- és kukoricaexport mellett a rizs importjának jelentősége elenyésző.

Ha érdekli az árupiacok izgalmas világa, keressen minket!

Szerzőnk, Veseta Nándor a Geopro munkatársa.