Pittytenger

Gyönyörű kék a tenger, sirályok röpködnek a fejünk fölött, bámészkodhatunk vidáman.

Első állomásunk egy óriás szikláival hívogató sziget. Kikötünk fél órára, a bátrabbak azonnal belecsobbannak a hűs habokba, s máris suhanunk tovább. Legközelebb ott időzünk, ahol méterekre lelátni a tengerfenékre.

A látvány csodálatos, ám ez sokakat már nem érdekel. Furcsa, de ismerős pittyegésekre leszünk figyelmesek. Útitársaink a mobiltelefonjaikkal az első fél óra képeit kezdik megosztani a közösségi oldalakon. Többen amiatt dühöngenek, hogy nem működik a 3G, mások meg belefeledkeznek a képkivágásokba.

Állok a gyerekekkel a meseszép sziklaszirten, hallgatom a tenger morajlását, és eszembe jut a történet, amit nemrégen meséltek finn barátaink: vendégük a tengerparti házban behúzódott a padlásszobába, a kopogtatásra nem felelt, így a szíves invitálást, hogy jöjjön vacsorázni, mert megsült a hal, a Facebook segítségével üzenték meg neki. Nos, a hajóúton visszafelé a telefonok pittyegése, a csivitelés zaja elnyomja a sirályok vijjogását is. A vízből vidáman felbukkanó delfineket csak azok veszik észre, akik nem hajolnak rá a készülékeikre…