Síron innen és túl - Bukott angyalok

Bizonyára másokkal is megesett már, hogy elhatároztak valamit, például azt, hogy elutaznak Párizsba; aztán – ahogyan közeledett az indulás időpontja – egyre több olyan jelet vettek észre, amelyet összefüggésbe hoztak a francia fővárossal. Sanzon szólt a rádióból, francia film ment a moziban, franciául beszéltek a buszon. Nincsen ebben semmi misztikus – jobban figyelünk arra, ami francia. De arra ki ad magyarázatot, hogy aznap reggel, amikor leültem a számítógép elé, mondván, megírom a cikket az ördögűzésről, pontosan 666 forintot fizettem a boltban egy liter tejért, két stangliért és két pár virsliért?

Démoni, ugye? Ez a szám a Bibliában, a Jelenések könyvében is megtalálható: a fenevad, a bestia számát jelöli. Eredetére sokféle a magyarázat (lásd keretes írásunkat), de egyvalami nagyon is feltűnő, mondhatni különös: a Szentírás is egy ember számának nevezi a 666-ot, olyan emberének, aki Krisztus ellen tevékenykedik. Vagyis adja magát a kérdés: ha ördögöt űzünk, valójában embert űzünk?

A papok és a beavatott személyek egy 1614-es, 21 előírást megfogalmazó kódex alapján eddig is űzték a gonoszt, I. Ferenc pápa azonban most nyílt harcot hirdetett a fenevad ellen. Az ördögűzés szabályait II. János Pál pápa újította meg 1999-ben. A Mindenféle ördögűzésekről és könyörgésekről című kézikönyv nincs száz oldal. A megszállottság tünetei jól felismerhetők: az emberek arcára kiül a gonoszság, gúnyosak, önteltek, ismeretlen vagy idegen nyelven beszélnek, megmagyarázhatatlan dolgokat tesznek, izomzatukhoz képest hihetetlen fizikai erő kifejtésére képesek, irtóznak a feszülettől, a szentképek látványától, félnek a latin szavaktól. Az ördögűző pedig ilyenkor jobb kezét a megszállt személy fölé tartja, stólája két szélét megtámasztja, és folyamatosan azt ismétli, hogy távozz Isten nevében, Isten lesújt rád. II. János Pál is végrehajtott néhány megfelelően előkészített ördögűző szertartást, s amennyit tudni lehet ezek kimeneteléről, nem mindegyik járt sikerrel.

De miért kell űzni az ördögöt? A Biblia a „hazugság atyjának” nevezi a Sátánt, aki bűnre kísérti az embert, elszakítva ezzel Istentől, az élet és a boldogság forrásától.

Ádám és Éva óta az ördög a kísértésen túl sok egyéb formában és alakban kóstolgatja az embert, például pénzsóvárrá, hatalomvágyóvá teszi, bujálkodásra buzdítja; ennek szélsőséges és ritka példája, amikor megszáll valakit.

A keresztények Jézust tartják az első ördögűzőnek, de a keresztelés is egyfajta védelmező eljárás. A keresztény imának is része a démon elleni küzdelem („szabadíts meg a gonosztól”), és a népszokásokban is megjelenik az ördög elleni védekezés hagyománya, legtöbbször módosult formában (vagyis arra is ördögöt mondunk, ami csupán rossz). A busók is a telet űzik, amikor azt mondják, hogy az ördögöt, és a rossz szellemeket tartjuk távol a házszentelővel, amikor partit rendezünk a barátoknak, de ugyanezt tesszük, amikor új lakásba költözve megszámoljuk a sarkokat – ellenőrizzük, nem bújt-e meg ott egy lúdvérc.

Arról csak óvatos becslések vannak, hány ördögűző dolgozik szerte a világban. A részleteket az egyház „a segítségét kérők személyi méltóságára tekintettel, maximális diszkrécióval kezeli”. Az Ördögűzők Nemzetközi Szövetségéről többnyire annyit írnak a szaklapok, hogy 250 beavatott papjuk van, 30 különböző országban. Nem tűnik soknak, tekintve, hogy több mint egymilliárd katolikus hívő él szerte a világban, és ezen a helyzeten az sem javít, hogy a bátrabb becslések szerint is mindössze 600 exorcista (ördögűző) tevékenykedik a Földön.

Az egyházon belül nem mindenki fogadja nagy örömmel I. Ferenc pápa elszántságát a Sátán üldözésében. A The Washington Post idei, május 11-i a cikkében arról ír, hogy Vito Mancurso katolikus teológus szerint félő, a pápa ezzel a babonaság előtt nyit ajtót. De vannak ennél komolyabb ellenérvek is: nem minden pap vagy püspök hisz az ördögben. A lap idézi az Ördögűzők Nemzetközi Szövetségének vezetőjét, a 89 éves Gabriele Amorthot is, aki „szomorú igazságnak” tartja ezt a belső egyházi állapotot, mert szerinte így az ördög könnyedén győzedelmeskedik.

Sok pap először inkább pszichiáterhez küldi a hívőket, mondván, léteznek olyan betegségek (például skizofrénia, Tourette-szindróma), amelyek tünetei között található a kettős én, az üldözésmánia, a valóság tagadása, a hallucináció, az izomrángatózás, vagyis nem kell minden tünet mögött mindjárt az ördögöt keresni. Ezt mondja egyébként a magyar ördögűzőként emlegetett Gál Péter pécsi plébános is, de vannak esetek, amikor már a tudomány válaszai is kevesek a gyógyuláshoz.

Egy neve elhallgatását kérő orvos, aki évtizedek óta a lélek gyógyításával foglalkozik, röviden csak annyit mondott erre: akinek nincsen tudása, annak hite van. Az ördögről ugyanis nem sokat tudni – mint ahogyan arról sem, hová kerül, ha kiűzik az emberből. Persze ő is ismeri a mondást, miszerint az ördög legnagyobb erénye az, hogy sikerült elhitetnie az emberekkel, nem létezik, de az ő tapasztalata szerint legtöbbször az embereknek sikerül önmagukkal elhitetni azt, hogy betegek. Csak azért, mert szeretetlenek, kishitűek, bátortalanok, nem vállalják fel önmagukat, befolyásolhatóvá válnak. Egy ilyen ember könnyen elveszíti az egyensúlyát, képes arra, hogy eleméssze magát, ami a szervezet legyöngülésével, idővel pedig megbetegedéseivel jár. Arra a kérdésre, hogy hisz-e Istenben, igennel felelt. De arra már nemmel, hogy létezik-e ördög. Merthogy – szerinte – mi, emberek vagyunk képesek arra, hogy gonosz és bűnös módon bántsunk másokat, de legfőképpen önmagunkat.

Ez a megközelítés meglehetősen közel áll a Szentírás szavaihoz, miszerint a fenevad is csak teremtmény. Ahogyan a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia is megfogalmazta: „Hitünk szerint a világot Isten teremtette. Isten jó, mindent jónak teremtett. Létezik a látható vagy fizikailag mérhető, tapasztalható világ, de hitünk szerint létezik az ún. természetfeletti világ, amely semmilyen fizikai eszközzel nem érhető tetten. Ehhez a világhoz tartoznak az angyalok, akik pusztán ‚szellemi’ (vagyis nem anyagi, fizikai) lények. Egy részük, szabad elhatározással, szembefordult Istennel, a teremtővel. Ők a ‚bukott angyalok’ vagy ördögök. A ‚jó’ és a ‚rossz’ nem egyenrangú egymással, a rossz mindössze a jó hiánya. Az ördögök is csak teremtmények, nem maguktól lettek.”