Üzlet és etika? Legyen a morál is mérce

Baritz Sarolta határozott, céltudatos üzletasszony, aki New Yorktól Szingapúrig a világ számtalan pontján folytat tárgyalásokat, köt üzleteket, csupa lendület az élete. Laura nővér mindennapjai Isten szeretetéről, a hitről, a tanításról és a csendről szólnak. Vajon hogyan férnek meg „ketten” együtt egy testben?

– Azt gondolom, nagyon jóban vannak, szerves fejlődés jellemzi mindkettőjüket. Baritz Sarolta kiteljesedett Laura nővérben. Ami korábban hiányzott belőle, azt most megtalálta – meséli Laura nővér, aki 23 évesen a budapesti közgazdasági egyetemen szerzett diplomát, majd tizenegy évig dolgozott a külkereskedelemben és kereskedelemfejlesztési menedzserként a Pepsi Colánál.

Harmincnégy évesen úgy döntött, belép a Domonkos-rendbe, ekkor kezdődött a szerzetesi hivatása. A Sapientia Főiskolán elvégezte a hittanári, majd az etika szakot, és talán korábban nem is gondolta volna, de „visszakapta” a közgazdaságtant is.

– Egy római tanulmányúton találkoztam a Szent Tamás Pápai Egyetem, más néven Angelicum egyik professzorával, Helen Alforddal, aki történetesen domonkos nővér. A teológia és a közgazdaságtan összefüggéséről beszélt. Ezek az elvek nagyon magukkal ragadtak, mert megmutatták, hogy az egyháznak vannak elvei és tanításai a társadalmi, gazdasági élet területén is. A keresztény közgazdaságtan azt hirdeti, hogy a profit akkor jó és hasznos, ha a végső gazdasági cél helyett eszköz. Tehát a profit célja nem az önös érdek, az egyéni meggazdagodás. A pénz is egy eszköz, amellyel sok jót tehetünk, segíthetünk másoknak, megvalósíthatunk vele sok értékes dolgot.

Mintha egyre távolabb lennénk attól, hogy ezek az elvek a valóságban is működjenek – feszegetem. Cáfolja.

– Lehet, hogy utópisztikusnak tűnik, de a valóság mást mutat. Jó példa erre a XIX–XX. század fordulóján élt Batthyány-Strattmann László, aki szemorvosként nemesi jövedelmét a betegei javára, kórházalapításra fordította. Nemzetközi tudományos kutatások kimutatták, hogy az etikus üzleti magatartás hosszabb távon anyagilag is megtérül, hiszen például mennyivel szívesebben tartja a pénzét az ember egy megbízható, tisztességes üzletmenetet felmutató bankban, mint egy magas kockázatú, spekulatív ügyletekkel foglalkozóban. De az erkölcsösség, az etikus viselkedés legfőbb hozadéka egy élhetőbb, emberségesebb társadalom.

Hozzáteszi, egyre több az olyan vállalat, ahol a morál is mérce. Például a nemzetközi Fokoláre Mozgalom (focolare jelentése trentói olasz nyelvjárásban: tűzhely – a szerk.) üzleti világhálózatához mintegy ezer cég, köztük több magyar is csatlakozott. Céges filozófiájuk: szeretettel gazdálkodni, ezért profitjuk egy részét a szegények javára fordítják. Értékalapon gondolkodó, nemcsak hívő vállalkozókkal itthon több mint egy évtizede megalakult az ÉrMe (Érték Megőrző) Háló, amelynek szlogenje: „Az üzlet több mint profit.” Az ő működésükben is felfedezhető az egyház társadalmi tanításának logikája.

– Öt évvel ezelőtt a Sapientia egykori rektorhelyettese, Deák Viktória Hedvig domonkos nővér vetette föl, hogy jó lenne a Sapientián is bevezetni egy olyan szakirányt, amelyet a római Angelicumon már oktatnak. Egy jó barátommal kidolgoztuk a tematikát, amit akkreditált a főiskola, így született meg a Keresztény társadalmi elvek a gazdaságban című kurzus. Három tantárgyblokkban folyik az oktatás, egy teológiai, egy társtudományi és egy közgazdasági részből áll. Elkezdtük tanítani, hogy az emberi motiváción és értékrenden múlik, milyen típusú gazdasági rendszerben élünk. 2010-ben huszonketten jelentkeztek erre a szakirányra, ők már két éve végeztek, de azóta folyamatos a képzés.

Jelentkeztek a szakra polgármesterek, polgármester-helyettesek, bankokból és multicégektől közép- és felsővezetők egyaránt. Olyan emberek, aki hisznek abban, hogy létezhet más út. Ezért nem mosolyogják meg az előadásait.

– A két év alatt jelentősen megváltozik a szemléletük, amivel aztán próbálnak hatni a környezetükre. Nagyon sok visszajelzést kapunk már végzett tanítványoktól is, hogy a képzés jelentősen befolyásolja jelenlegi munkahelyi életüket: másképp viszonyulnak környezetükhöz, munkájukhoz. Megerősít bennünket, hogy az igazán komoly közgazdászok osztják az elveinket. Nemcsak azért, mert ha az erkölcsi célok és Isten helyére a pénzt tesszük, akkor kudarcot vallunk, hanem azért is, mert a közgazdaságtan errefelé talál vissza eredeti gyökereihez.