'Én azért elmegyek szavazni! Talán utoljára…'

JÉRVÁS SÁNDOR, DUNAÚJVÁROS:
Ilyenkor, választások előtt csak kapkodja a fejét az ember a sok jó hírtől: alapkőletétel, üzemek és más beruházások átadása, a munkahelyek számának gyarapodása – ez igen. Ugyanakkor szűkebb pátriámban és ismerőseim körében munkások elbocsátásáról, az emberek elszegényedéséről, éhezésről hallok, s ezt magam is tapasztalom. Kinézve az ablakon egyre több hajléktalan, kukázó embert látok. Van közöttük olyan, aki még a tizennyolcadik születésnapját sem élte meg, de már erre a szívszorítóan sanyarú sorsra jutott. Olyat is láttam, aki a kukába kidobott ételmaradékot azonnal felfalta. Akkor hát mi van? Ez a szociális jólét? Városunk utcáin naponta céltalanul bolyong csapatostul 10-20 ember sárga mellényben. Meg-megállnak, beszélgetnek, itt-ott sepregetnek, reggel hattól délután kettőig. Ők a közmunkások, akik annyi bért sem kapnak, mint amennyi hasznos munkát végeznek. És láttam valóban takarító, dolgozó közmunkásokat is, akiket – mint megtudtam – egyéni vállalkozó foglalkoztat, sanyarú bérezéssel. Szüleim sírjához menet tapasztaltam, hogy a közutak iszonyatosan rossz állapotban vannak, szinte életveszélyesek. Odafelé az 52-es főúton mentünk, hazafelé más utat választottunk, de az még rosszabb volt (Nagykőrös, Lajosmizse, Kunszentmiklós, Tass). Az már csak hab a tortán, hogy az árkok az utak felőli oldalon szépen le vannak kaszálva, de a túlsó oldalon akkora a gaz, hogy sok helyen nem lehet látni a szántóföldeket. Jól jött, hogy a sok eső kimosta a káros polleneket a levegőből. Csak hát az a fránya esővíz még nem tanulta meg, hogy meg kéne várnia, amíg az árkokat, a lefolyókat kitakarítják, s csak utána szabad elerednie… Miközben ezeken dohogtam, kaptam az értesítést az önkormányzati választásról, mellékelve, hogy mi mindent fognak majd megoldani a következő ciklusban. Arról viszont, hogy mi az, amit nem sikerült, szót sem ejtenek. Én azért elmegyek szavazni! Talán utoljára…