Grétsy László: Gügyögősdi

Ebben a gügyögősdiben elsősorban a fiatalok vesznek részt. Nem véletlen, hogy a tantárgynevek vagy a ruhadarabok „modern”, azaz trendi nevei szinte mind példái ennek a folyamatnak: töri, tesi, biosz, pszichó; ruci, naci, pulcsi, szerkó stb. De a felnőttek világában is ott vannak s egyre inkább előretörnek a hasonló keletkezésű divatos, szlenges szavak (némelyiknek a jelentését is megadom): aksi, ari – aranyos, becsomiz – becsomagol, bünti, cserkó (és vele, a cseresznyével együtt számos más gyümölcsnév), csiripöri, depi – depressziós, filózik, imcsiz – imád, krimó, mizu, nyüzsi – nyüzsgés, örihari stb. Az utóbbi típus, amely az örök harag formából fakad, a maga összetett voltával különösen kapós. Egy kollégám „duplainfantilisek” minősítéssel többek között ilyeneket sorol fel: köribari – környezetbarát, mobcsitelcsi, ubisali, üzirözi – üzenetrögzítő.

Nekem voltaképpen nincs bajom ezekkel a játszi képzésű formákkal, sőt úgy vélem, hogy a megfelelő környezetben jó szolgálatot tesznek használóiknak. De azt, hogy túlzott divatja infantilissá, gügyögővé teszi az egész nyelvhasználatot, továbbra is vallom, s ezért némi visszafogottságot kérek az ilyen típusú szavakhoz különösen vonzódóktól.

Egy regionális lapunkban egy-két hete ezt a harsogó címet olvastam: „Lemezbörze: a férfiak turija”. Csak akkor jöttem rá, hogy ez a címbeli szó régi holmikat, ezúttal lemezeket áruló kis boltot jelent, amikor végigolvastam a cikket. Talán jobb lett volna a címben, amely az olvasó eligazítására szolgál, az ismertebb turkáló formát használni. Egy képes hetilapunkban pedig az ismert énekes a kislánya születése után érzett határtalan örömét osztva meg a lap olvasóival, a valóban csodaszép csöppség még csak alakuló szokásairól többek között így áradozik: „Sophi egyre öntudatosabb, sőt rafkós! Tudja: ha sír, akkor felvesszük.”

Természetesen mi, olvasók is osztozunk az énekes örömében. Bennem azonban mégiscsak ágaskodik a kétkedés kisördöge, s azt kérdezi: vajon mindenki tudja, milyen az, aki rafkós? Persze, aki elég ravasz, s elég rafinált, az a szövegből – akár az enyémből is – kikövetkezteti. Ugye, olvasóink ilyenek?