Madách Imre halála után (1864. október 5.) másfél évszázaddal is örökbecsű – 1862-ben megjelent és azóta két tucat idegen nyelvre lefordított – műve, Az ember tragédiája méltán érdemes olvasmánya minden magyarnak.
Íme, a mű néhány zseniális sora a londoni színből: „Szép a magasból, mint a templomének, / Bármily rekedt hang, jajszó és sóhaj / Dallamba olvad össze, míg fölér. – / Így hallja azt az Isten is, azért / Hiszi, hogy jól csinálta e világot. / De odalent másképpen hallanók, / Hol közbeszól a szív verése is.”