Per a kutya füléről

Az ügy azzal kezdődött, hogy egy idős asszony feljelentette a szomszédjait, egy fiatal párt, hogy kővel dobálják a kutyáját, rendszeresen mérgezett ételt adnak neki, s egy idomított kígyóval megharaptatták a kutya fülét. Az állatkínzási ügyben a rendőrök tanúként hallgatták meg a párt, akik először nagyon meglepődtek, majd hevesen tagadtak. Pár nappal később a háziorvos jelentkezett az idős asszonynál, hogy ha ennyire rossz idegállapotban leledzik, esetleg látogasson el a pszichiátriára.

A büntetőeljárást megszüntették, az idős asszony kapott a pszichiátrián gyógyszereket – majd polgári pert indított a szomszédjai ellen azzal, hogy megsértették a jó hírnevét, amikor a büntetőeljárás során azt mondták, hogy ő elmebeteg, illetve állandóan részeg, ráadásul ezek miatt beutalták a pszichiátriára.

A polgári perben kiderült, hogy a szomszédok nem egészen ezt vallották a rendőrségen. A férfi, amikor arról kérdezték, hogy amennyiben a szomszéd vádjaiból semmi nem igaz, akkor miért jelentette fel őket, a jegyzőkönyv szerint annyit dohogott, hogy „meg kellene vizsgáltatni azt a nőt”. Az asszony pedig azt mondta, hogy a szomszéd szerinte „unatkozik, egyedül van és beteg is lehet, azért talál ki ilyen szörnyűségeket”.

A jó hírnév a polgári jogban a személyiségi jogok közé tartozik, a sérelme különösen akkor állapítható meg, ha valaki más személyre vonatkozóan sértő, valótlan tényt állít vagy híresztel, illetve való tényt hamis színben tüntet fel. A mi esetünkben az idős asszony azzal érvelt, hogy a szomszédjai büntetőeljárásban tett vallomása miatt a rendőrség és a háziorvos is elhitte, hogy ő elmebeteg, tehát a jó hírneve elég kézzelfoghatóan sérült.

A bíróságon viszont úgy döntött, hogy az idős asszony személyiségi jogai nem sérültek. Valótlan tényt ugyanis egyik tanú sem állított, egyszerűen a véleményüket mondták el arról, miért jelentette fel őket a szomszédjuk. A vélemény is lehet személyiségi jogot sértő, ha túlzó vagy indokolatlanul bántó módon fogalmazzák meg. Csakhogy a szomszédok még csak túl erősen vagy bántóan sem fogalmaztak, így nem sértették meg a felperes jó hírnevét.