Soha többé háborút! - Az Érdekes Újság megrázó albumából válogattunk

Jáki László sokoldalú ember, és a történelem különösen érdekli. Amikor anyai nagyszülei hagyatékában rábukkant az Érdekes Újság tíz füzetből álló, teljes I. világháborús albumára, tudta, nem akármilyen értéket fedezett fel. Az idősödő férfi, aki többféle betegséggel éli mindennapjait – de önkéntesként ma is a helyi Kistérségi Televízió munkatársa –, órákon át nézegette, majd újra és újra elővette a díszdobozba csomagolt képsorozatot – óriási hatással volt rá. Ő maga is gyermekkora óta fotózik, és ismeri a fényképezés minden technikai részletét – a képek tartalma mellett elbűvölte azok minősége, kidolgozottsága is. Pedig ezeket a felvételeket nem profi fotósok, hanem amatőr fényképészek készítették, akik magukkal vitték gépüket a frontra, s óvták minden bajtól, néha talán az életüknél is jobban.

Számukra hirdetett pályázatot nem sokkal a „nagy háború” kitörése után az akkor súlyos anyagi gondokkal küszködő Érdekes Újság, kísérőlapjával, a Kis Érdekessel közösen. A felhívás így szólt: küldjék el a legszebb, legérdekesebb, legszenzációsabb harctéri felvételeiket.

Az első pályázatra – amelyet a háború éveiben még három követett – néhány hónap alatt több mint 1600 kép érkezett. A kitűnő amatőr fotók láttán a lap joggal hirdette: „Nekünk munkatársunk az egész magyar közönség, és munkatársaink a katonák is, akik a harc hevében sem feledkeznek meg a fotografáló gépről.”

A pályázatokra – amelyeken a legjobb fotók készítői jelentős pénzjutalmat kaptak – a frontokon szolgáló katonákon kívül beküldhették háborús témájú képeiket a hátország amatőr fotósai is. Az ötlet remekül bevált, a háborús hírekre éhes, a besorozott családtagokért, rokonokért, barátokért aggódó közönség megmentette a lapot, a vállalkozás üzleti sikert is hozott. Már az első füzetet újra kellett nyomtatni, és a szerkesztőség a háború alatt tíz füzetet adott ki, egyenként tizenkét fényképnyomattal, amelyhez az érdeklődők díszdobozt és keretet is rendelhettek.

A sorozat felvételei persze – főként a háború első részében – elsősorban az osztrák–magyar hadsereg erejét demonstrálták. A kiválasztott képek néha mintha túl vidámra sikeredtek volna: a Monarchia katonái bátrak, erőtől duzzadóak, magabiztosak, jókedvűek – hol is érezhetnék magukat jobban, mint a fronton, ahol csupa győzelem az életük... A képek között azonban – a nyilvánvaló cenzúra ellenére is – később egyre inkább megjelennek azok, amelyeken ott a hiány, a veszteség, a fájdalom, az egymással hadban álló népek közös tragédiája. Egy frissen árvaságra jutott gyermek az édesapja hazaküldött holmija mellett, a családjától búcsúzó baka, az imádkozó sebesült, a halálban összeölelkezett két ellenséges katona – e képek a háború iszonyatáról, értelmetlenségéről árulkodnak.

Azt, hogy miképp került nagyszülei birtokába a teljes képsorozat, maga Jáki László sem tudja. Lehet, hogy a háborúban megsebesült nagyapja emlékként vásárolta, de az is lehet, hogy ő maga is árulta dunavecsei vegyeskereskedésében az Érdekes Újságot. Az unoka első gondolata mindenesetre az volt, hogy – a már korábban átadott sok értékes dokumentum, tárgy, fénykép, képeslap mellé – felajánlja városa helytörténeti gyűjteményének.

Katonaláda, régi írógép, mérőeszközök, zongora (kettő is) a városi könyvtárnak, a helyi katolikus könyvtár köteteinek 90 százaléka – sorolja Vörös Sándor, Dunavecse polgármestere Jáki László adományait. Az Érdekes Újság háborús albuma pedig a legjobbkor jött – mondja –, hogy méltóképpen megemlékezhessenek a világháború centenáriumáról. Az első nagy világégésről, amelynek Dunavecséről 192 hősi halottja volt, a történelmi Magyarország területéről pedig csaknem hétszázezer.

Soha többet háborút! – mondják, kiáltják a képek, miközben tudjuk, hogy két évtized elteltével jött az újabb világháború, amely még több borzalmat hozott magával. És ma is hányan halnak meg naponta katonaként, civil áldozatként a világ különféle háborúiban! Akik megnézték az Érdekes Újság fotóiból nyílt kiállítást Dunavecsén vagy Dunaújvárosban, azok nyilván elgondolkodnak: miért kell ennek így lennie? A képek láthatók az interneten a jakivecse fotóalbumban, és a teljes album digitalizált változata – mind a százhúsz kép – megtekinthető a Szépművészeti Múzeum gondozásában megjelenő szakmai magazin, a Múzeumcafé Magazin honlapján, a www. muzeumcafe.hu/erdekesujsag oldalon is. Kivételes forrásnak tartja a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, valamint a Magyar Nemzeti Múzeum is – és többek között lehetővé teszi, hogy meghatározzák a korábban már birtokukban levő számos kép elkészítésének helyét és idejét.

Jáki László reméli, hogy a sorozat képei Dunavecsén és szerte az országban ösztönzést adnak ahhoz is, hogy a fiókokból előkerüljenek a háború családi képei, ezeket kiállítsák együtt a településeken, s ezáltal erősödjön a helyi „háborús önismeret”. Nagy szükség van rá minden időkben.