Sportnapló: Gyorsan felejtsük el ezt a diadalt

A nyolcórás munkaidő után, hobbiból focizó pedagógusok, aszfaltozók, újságírók – akik egyáltalán nem a labda varázslásából élnek úri mód – kis híján leckét adtak nekünk a futball tudományából. Tórshavnban az ötezer férőhelyes pályát a szigetecske léptékéhez alakították: a szabályok keretén belül a lehető legkisebb, ráadásul műfüves. Az amatőr hazai csapatot azonban ez alkalommal csak fél ház biztatta – ámbár ez is a lakosság öt százalékát jelenti.

A körülményekkel azért foglalkozom ennyit, mert a mutatott játék nagyon egyszerűen elintézhető: a színvonal egy NB III-as kiesési rangadó nívóján mozgott. Egyetlen épkézláb támadást sem vezettünk 94 perc alatt, a gól előtt a labda a foci istenének kegyelméből pattant Szalai Ádám elé, aki aztán egy méterről bebelsőzte az üres kapuba. Ha azt vesszük, hogy az ilyen mérkőzéseket az utóbbi évtizedekben általában elbuktuk, hát akkor most mégiscsak nyertünk, így megérte a hosszú utazás. Hogy ezeknek a kedves viking leszármazottaknak az Aranycsapat örökösei miért nem tartottak emlékezetes bemutatót? Azért, mert ez a csapat képtelen erre. A jövőről Dárdai Pál megbízott szövetségi kapitánynak és kedves nejének alaposan el kell gondolkodniuk: az asszony kíván-e asszisztálni házastársa további álmatlan éjszakáihoz, vagy a férj a vállalt négy meccs után visszatér és az igazi futballt választja Németországban? Lars Olsen, az ellenfél szövetségi kapitányának értékelése így hangzott: „A jobb csapat szenvedett vereséget!” Habár ez enyhe túlzás, ám jellemző, milyen emléket hagytunk magunk után…

XXX

Lehet, hogy az MTK kitalált valami remek dolgot? Deutsch Tamás, az egyesület elnöke bejelentette: megalakították a Brüll Alfréd tehetséggondozó akadémiát. Aki most azt hiszi, újabb „futballkeltetővel” lesz több, téved: itt az asztalitenisz, atlétika, evezés, kajak-kenu, karate, ökölvívás, ritmikus gimnasztika, sakk, tékvandó, vívás palántáit nevelik. Az MTK az utánpótlás dolgában nem viccel: aki ismeri Sándor Csikar életútját, tudja, hogy őt Bukovi Márton a szegedi Móravárosból vitte a fővárosba és indította el fényes karrierjét. Juhász Rolandot Tápiószentmártonban fedezte fel az MTK, de a Sándor Károly Akadémia számos „hallgatóját” is felsorolhatnánk példaként.

Essék azonban szó a névadó Brüll Alfrédról. Őt nem világhírű sportolóként, hanem lelkes mágnásként ismerték, akit magával sodort a sport cunamija. A legenda szerint az övé volt az első automobil Budapesten, s a Hungária körúti pálya építéséhez zsebből 120 ezer koronát tett hozzá. Ha egy versenyző megszorult, hozzá fordult kölcsönért, mire e szavakkal nyitotta ki a bukszáját: „Aztán eredményekkel add meg!”

Szép gesztus az emlékezés azért is, mert máig nem tudjuk, hol ért véget Brüll Alfréd élete. A zsidóüldözéskor Svájcba emigrált. 1943-ban – tévesen – úgy értesült, hogy itthon már nyugalomban élhet, így hazatért. Vesztére. Vagy Kecskeméten vették el az életét, vagy Auschwitzban ölték meg. A róla elnevezett akadémia nem bentlakásos: a kiválasztott tehetségek a kiváló felszereltséggel, hatékony edzőtáborozásokkal, a versenyeken való gyakori részvétellel kapnak többet másoknál. S mindezért eredménnyel illik majd fizetni – mondjuk, a 2024-es budapesti olimpián…