Tilikum háromszor is gyilkolt
A népnyelv gyilkos bálnaként ismeri őket, a pontos szakkifejezés azonban: kardszárnyú delfin. De nemcsak ettől különlegesek, van egy érdekes képességük is: a fogságban más delfinekkel együtt élő kardszárnyúak képesek új hangokat megtanulni. Utánozzák a többiek által kiadott hangokat, módosítják azokat, újakat tanulnak. Az emberen kívül hangutánzásra és -tanulásra csak kevés másik faj képes: a madarak, az elefántok, a denevérek, a fókák – és a már említett kardszárnyú delfinek.
Amerikai kutatók tíz fogságban lévő példányt vizsgáltak: hét kizárólag kardszárnyúakkal, három pedig csak palackorrú delfinekkel élt együtt. Kiderült, hogy ez utóbbi példányok a palackorrúakra jellemző kattanásokat, sípolásokat is hallattak, míg a többiek csak a saját fajukra jellemző hangokat.
Az első, fogságban tartott kardszárnyú delfint, Wandát 1961 novemberében fogták ki a Csendes-óceánból, majd a következő 15 évben még 60-70 példányt halásztak ki az USA-ban csak azért, hogy bemutassák őket. Végül 1972-ben törvényben tiltották meg a befogásokat.
Ma már a megnézhető gyilkos bálnák kétharmada fogságban született. Az első ilyen – és pár napnál tovább életben maradt – példány Kalina 1985 szeptemberéből. A San Diegó-i SeaWorldben 2001-ben Kasatka megszülte Nakait, az első, mesterséges megtermékenyítéssel fogant gyilkos bálnát, fokozva ezzel a faj genetikai sokféleségét. Bár a Szabadítsátok ki Willyt! című film nagyot javított a megbélyegzett gyilkos bálnák megítélésén, a legtöbb ember valószínűleg nincs tisztában azzal, hogy a kardszárnyú delfinek valójában nem ádáz embergyilkosok.
Bár valóban előfordult már, hogy fogva tartott példányok megölték a gondozójukat, ám a vadon élők még sosem tettek ilyet. Egyébként Tilikum hírhedt „gyilkos” volt: három gondozója haláláért is felelős.
