Választunk! Levegővel és vízzel kampányoltak 2.

Furcsaságok, érdekességek innen-onnan, helyzetkép, és munkatársunk riportja található alábbi összeállításunkban.

Guba Zoltán riportja: Tizenhárom igaz ember
Azért ez nem igazságos: míg más településen egyetlen polgármesterjelölt sem indul a választáson, itt, Tápióságon tizenhárom. Pedig nem akkora üzlet ez: sok munka, némi pénz, időnként köszönet. Talán a hely teszi? Mert különben mi az oka, hogy IV. Béla a tatárjárás után a települést apácáknak adományozta? És annak, hogy az Alsó-Tápió bal partjára anno husziták menekültek, s maradtak? Ezt a részt Csehországnak hívják azóta is. Miért is, hogy 1944-ben hat hétre éppen itt állt meg a front? Német, szovjet, ukrán csapatokat „vendégelhetett” a falu. S ők tettek azért, hogy van mit felejteni... Békés emberek élnek erre, komoly vita abból se támadt, hogy a Zalka Máté utcából lett Vadvirág, Bartók Béla út a Felszabadulásból vagy „simán” Mező a Mező Imre utcából.

És? Míg másutt választáskor lasszóval keresik a település leendő első emberét, és hiába, itt idén lett bőven jelölt. S mielőtt legyintenének, hogy bizonyára indult itt boldog-boldogtalan, jutnak majd a „futottak még” kategóriájába – hát nem. Itt komolyan veszik a választást, s bár van 13 polgármesterjelöltjük, akad, aki fogja a fejét: neki is meg kellett volna próbálnia.

Esélyek? Ki jósolna 2200 választó esetén? Bárki győzhet. A 13 polgármester és a hat helyért induló 36 képviselőjelölt mind nyerni akar.

És érzi úgy, fog is.

Mondom, békés táj ez. Az itt élők most se vitáznak tiszta erőből. Ottjártunkkor még van idő a választásig, van idő átgondolni, ki lenne a legjobb. Aki gyors volt, s hozzá pénze, programot nyomtatott. Nem volt rest, postaládákba maga tette azokat, mert a személyes találkozás később sokat érhet. Nem a legszebb anyagok ezek, többnyire otthon, saját kezűleg is készültek, de a lényeg – a fotó és az ígéret, mi lesz itt – azért rajtuk áll. Kerestük a jelölteket – kész programokat találtunk. De az ígéretek egymásra hajaztak. Megszívlelték a tanácsot: leendő polgármester ígérjen keveset, azt viszont tartsa be! Itt bátran megszólítják őket, hogy nem ezt ígérted!

Egyébként van mit tanulni Tápióságon! Itt előfordult, hogy polgármesterjelölthöz másik jelölt kopogott be, hogy írd már alá a listámat, néhány név még hiányzik. Jó, mondta a szomszéd, és arról hallgatott, ő is aláírásokat gyűjt. Igaz, szólnia se
kellett, itt titok ritkán marad titok.

Dr. Pap Anikó, a község jegyzője, a helyi választási iroda vezetője ámult, amikor tizenhárman kértek tőle ajánlóíveket, hogy indulnának. Jött hozzá persze a polgármester, az alpolgármester, jelenlegi és volt önkormányzati képviselő. S jött olyan is, akire ő nem számított. Arra sem gondolt, hogy időre mindenki meghozza az ajánlóíveket. Bár vizsgálták, hiba nem volt. Aggódnom csak azért kell, hogy akkorák a választási ívek, összehajtogatni, urnába dobni kézügyességet igényel. De ezt is megoldják.

A műveltség nem ünneplőruha, amelyet hordani kell, de a helytállás eszköze, a kifejezés szerszáma, a vállalkozás fegyvere. Ezzel a szórólapjára írt Németh László-gondolattal fogad bennünket Dávid Kornélia Anikó. S azzal, ő nem önjelölt, a Fidesz– KDNP új jelöltje. Négy évig tanította itt a helyi ifjakat németre, matematikára, nyolc éve képviselő. Mi a baj a jelenlegi polgármesterrel, Kun Szilárddal, akit négy éve még a pártja támogatott? Elveszítette a kapcsolatát az emberekkel: kocsival jár, a maga feje után megy, sosem hallgat másra. Ha rám voksolnak? Én gyalog járok, bárki elmondhatja a gondolatait. Több munkahelyet szeretnék, szegénységet csökkenteni, tiszta, rendezett falut, több parkot, és alapfokú művészeti iskolát zenei, képzőművészeti, néptáncoktatással. Álmok ezek? Dehogy, mondja, s hogy jelezze, náluk nem szlogen, hogy együtt akarnak tenni a településükért, jelölt ellenfeléhez, Bajári Gézához kísér.

A kapuban pillanatra megtorpanunk: Bajári állateledeleket árul, és temetkezési vállalkozó is egyben. Elkapja tekintetünket, úgy mondja: sosem halhat meg, akkor őt ki temeti el? Bajári rögtönzött székfoglalót tart: munkahelyeket ígér ő is, mert a pékség, a raklapgyártó üzem szerinte kevés. Közmunkaprogramot szeretne, mert az itt nincs. A földbérleteket is újragondolná, nevetséges pénzekért adják ki az önkormányzati földeket. Az a baj, itt megállt az idő, évek óta alig változik valami, sorolja. Beszéde alatt háromszor felugrik, bár kikapcsolta a telefonját, az időnként megszólal, illetve Leo szórakozik. A papagája sokat tud már, amikor csatornáztak, a munkagépek zaját is betanulta. Okozott is pánikot az ebédszünet alatt, a munkások azt hitték, bekapcsolva felejtették a döngölőgépet, futhattak miatta. Bajári ígéri, ha pozícióba kerül, nem rohad krumpli, hagyma a földön. Leszedetné, szegények és idősök között elosztatná.

Na, ezt én is szeretném, ezt már a szomszéd, Cserni László ígéri. Híre ment, a faluban vagyunk, alkalmat ő se mulasztana, hogy programot ismertessen. Politikától mentes közigazgatást ígér, és azt, hogy ne az ülésrend határozza meg a képviselő álláspontját. A plakátján támogatóként ott szerepel a Jobbik is, de mondja, itt helyben ennek nincs jelentősége, ami jó a falunak, azt támogatja, ami meg nem, legyen bármi „fent” a vélemény, azt nem. Cserni László gazdálkodó, földet művel, állatokat tart, a polgármesterségről úgy gondolkodik, olyan az, mint egy jókora gazdaság: csak nem három gyerekről kell gondoskodni, hanem 2500 lakosról, hogy itt boldoguljanak. Erre kész terve van: többet pályáznánk, s többet használnánk az eszünket, említi a legfontosabbakat. Elkongatták már a delet, Cserni sajttal, itallal kínál, könnyebb úgy a beszéd.

S beszélgetnénk még sokat, de a polgármester is hazaér, pályázat miatt járt Szolnokon. Őszinte emberek lakják Tápióságot. Soroljuk a „bűneit”, s azt is, miért lett hirtelen ennyi ellenjelöltje. Hallottam róluk, feleli. Ami jogos, azt elismerem, változtatok rajtuk. Mondják azt is, semmi nem változik itt, de sárdobálásba nem mennék bele. Hogy a pártja már nem őt támogatja, helyi puccsnak tartja, de többet erről se mond, most függetlenként indul. Vaskos dossziét vesz elő. Visszaidézni az időt, mi történt, mióta ő a faluvezető. Aztán hív, nézzünk szét, helyette beszélnek a tettek. Autóba ülünk, itt-ott megállunk. Ő magyaráz: ez volt, itt tartanak, s ez lesz belőle. Megszépült parkot mutat, fedett buszmegállót, fasort, öltözőt. Edzőtáborokról szól, turistákról, tervezett kerékpárútról, konyhakertekről, gyógynövénytermesztésről, konyhakertekről, gyorsabban fejlődő Tápióságról. S csak sorolja, sorolja a terveket.

– Nagyon elkeseredik, ha veszít a választáson?

– Ki szeret veszíteni? De politikus hálát sose várjon, különben sem dőlne össze tőle a világ. Kevés lehetőségünk van, de az biztos, minden jelölt jobbat szeretne, ártani senki nem akar. Folytatja azt, amit mi megkezdtünk. Tegye jobban, ha tudja. Itt élek, szívemből drukkolnék neki.

Guba Zoltán

------------

VÁLASZTUNK! ÖSSZEÁLLÍTÁSUNK ELSŐ RÉSZÉBEN: "TÚL MAGAS A MÉRCE" - HARDI PÉTER RIPORTJA