Délre tartanak

Meglehet, hazát vált, és például Finnország helyett, amelynek területén már alig fészkel, Magyarországot is megcélozza. Szemrevaló kis vízi szárnyas, különösen a hímje, amely elegáns fekete-fehér öltözetű. Testhossza 34–44, szárnyfesztávolsága 50–70 centi, súlya jó fél kiló.

Költőterülete Észak-Európa és Észak-Ázsia tűlevelű erdőövének felső határáig terjed, ahol a halakban gazdag tavak, a lassú folyók partjait övező erdőkben tanyázik, mert a fészkét a fák odvába, rendszerint harkályodúba rakja. Ide érkezik májusban a hét-kilenc apró tojás.

Egy-két nappal a kelés után az anyamadár már követésre buzdítja fiókáit, amelyek fölmásznak az odú kijáratához, és kiugranak vagy kipottyannak belőle. Ha ezt a spártai váltást túlélték, követik anyjukat a vízhez, s máris táplálkoznak. A pici bukó elsősorban a vízből szerzi be a táplálékát, mely télen főleg kis halakból áll. Nyári menüjében vízi rovarok, szitakötők, lárvák, békák, sőt növények is szerepelnek.

Társas lény, gyakran látni más récefélék, főleg a kercerécék társaságában. A kis bukók rendszerint együtt halásznak, olyannyira, hogy – mintegy vezényszóra – egyszerre merülnek a víz alá. A tél, a befagyott tavak és folyók késztetik őket vándorlásra, de csak annyira húzódnak délre, hogy a teljesen befagyott vizeket elkerüljék.

Hazánkban viszonylag gyakoriak, főleg a Balatonon és a Dunán telelnek. Védettek, eszmei értékük 50 ezer forint.