Kálmán Ádámné budapesti olvasónktól kaptam nemrégiben a következő kérdést: „Még iskolai tanulmányaimból tudom, hogy nyelvünkben vannak -ódik, -ődik képzővel ellátott igék, mint feloldódik, vissszaverődik. Ezek nem is zavarnak, de az annál inkább, hogy alig pár napja egy baráti társaságban némi iddogálás után az egyik ismerősöm a következőket mondta: »No, ez a kis borocska jól megivódott!« Van egyáltalán megivódik szavunk? Én még soha nem hallottam!”
Köszönöm levélírónk érdekes kérdését, szívesen válaszolok is rá. Értelmező szótárainkban csakugyan nincs megivódik szó, de azért mégis van mit mondanom róla. Az az -ódik, -ődik, amelyet említ, ma is élő, sőt termékeny, ún. visszaható képző nyelvünkben. Az e képzővel alkotott igék jelentős része valóban visszaható értelmű, pl. dörgölődik, felfúvódik, összehúzódik, vagy pedig kölcsönösséget érzékeltet: szerződik, tegeződik (valakivel). De egyéb szerepet is betölthet, így pl. szenvedő árnyalatú is lehet. Jó példa erre a megfogalmazódik ige, amely újabban elég divatos, s amely kétségtelenül szenvedő értelmű, hiszen azt jelenti: valaki vagy valakik által megfogalmaztatik, azaz kifejezésre jut, hangot kap.
Mire valók ezek a sajátos szenvedő formák? Legfőképpen azt jelzik, hogy nem akarjuk vagy pedig nem tudjuk megnevezni a cselekvő alanyt, s még azt sem áruljuk el, hogy egy vagy több személy vagy dolog végzi-e a szóban forgó cselekvést.
Napjainkban, különösen a politikai életben nemegyszer kívánalom, hogy a cselekvő alanyt hallgassuk el, hagyjuk háttérben, még azt sem jelezve, hogy egy vagy több cselekvőről van-e szó. Ezért terjednek az ilyen formák: a dolog kitudódik, az ügy elintéződik. Látható, hogy ilyen esetekben magának a cselekvésnek a kiemelése a cél, nem pedig a cselekvő(k) megjelölése.
Az -ódik, -ődik visszaható képző tehát nemegyszer a -tatik, -tetik szenvedő igeképző szerepét veszi át, részben talán a XIX–XX. században divatos „tatik-tetik a magyarban nem használtatik” tiltó formula hatására.
De ehhez éppen mai példánk miatt azt is hozzá kell tennünk, hogy a népnyelvben számos olyan -ódik, -ődik képzős ige is él, amely a köznyelvbe nem jutott be. Főleg az ország keleti felében, leginkább a Tisza és a Szamos vidékén használatosak ilyen formák: „a gyerek megverődik”, „ez a fa innen kivágódik” (azaz ki fogják vágni) stb.
Összefoglalva: a kinyitódik, megivódik stb. formák népiesek, sőt nyelvjárásiak, de nem hibásak, s tájszótárainkban meg is találhatók. A köznyelvbe azonban inkább effélék illenek: az ajtó kinyílt, a bor elfogyott.