Grétsy László: Szárnya vagy szárnyuk?

Idézek soraiból: „Egy családi összejövetelen a magyar válogatott egyik vízilabdamérkőzését követtük a tévében, amikor az egyik rokonom megkérdezte: »Mennyi támadóideje van az olaszoknak?« Másik rokonom szerint ez csak így hangzik helyesen: »Mennyi támadóidejük van az olaszoknak? « Az ön véleménye szerint melyik a helyes forma?”

A levélíró nyelvünk szakadatlan változásának egyik érdekes új jelenségére figyelt fel. Arra, hogy ha a birtokszó (esetünkben a szárnya vagy a szárnyuk, illetve a támadóideje vagy a támadóidejük) megelőzi a birtokos jelzőt (a madaraknak, illetve az olaszoknak), újabban egyre ritkábban utalunk a birtokos többes számú voltára. Sőt akkor is terjed ez a fajta használat, ha a birtokos jelző elöl van, de közte és a birtokszó között állítmány vagy más beékelődött mondatrész is található. Egy-egy példa mindkét típusra: „Kopoltyúja csak a halaknak van” (kopoltyújuk helyett); „A kormányoknak erre megvan a joga” (szabályosan: joguk).

Olvasóink erre azt kérdezhetik: a nyelv tudós vizsgálói miért nem próbálják megfékezni, megállítani ezt a változást? A válaszom: a nyelv ilyenféle belső változásait általában nem lehet megváltoztatni. A nyelv (s vele együtt a nyelvszokás) nagyobb úr, mint a nyelvész. Próbálkozni persze lehet. Az 1996-ban megjelent Nyelvművelő kéziszótárban pl. még ezt írtuk: „Pongyola így, bár nagyon terjed: a szomszéd lakóknak még nem jött meg a gázszámlája; a képviselőknek ilyenkor van a legtöbb dolga.” Ám azóta ez a változás nemhogy visszaszorult volna, hanem inkább erősödött. Ez már olyan változás, amely nem fékezhető, illetve nem állítható meg.

Már csak azért sem, mert nyelvünkben megvan az előzménye is. Tudvalevő, hogy napjainkban – az eddig vizsgált, voltaképpen birtoklást kifejező részeshatározói szerkezeteket kivéve – a több birtokost jelölő birtokos szerkezetben már nincs teljes számbeli egyeztetés a birtokos és a birtok között. Ezt mondjuk: a királyok itala, a szomszédék kutyája. Évszázadokkal ezelőtt még ez volt a természetes: a magyarok királyuk, a Péterék házuk.

Nos, az évszázadok óta tartó változás nem állt meg, sőt mindinkább kiterjed az olyan lazább birtokos szerkezetekre is, amilyenekről olvasónk levele nyomán szóltam. Ám anyanyelvünk ettől meg nem lesz kevésbé szép, kevésbé kifejező.