Hol van már az az idő, amikor sokan értetlenül álltak Picasso és Chagall jó néhány képe előtt, azokat krikszkrakszoknak minősítve az alkotók művészi képességeit is megkérdőjelezték? Az avantgárd mára a klasszikus művészeti ágak közé került, elismeréssel nézzük-fogadjuk a múlt század elején és közepén készült műalkotásokat.
A Tihany Kogart nem mindennapi dologra vállalkozott: két hazai magángyűjtő kollekciójából válogatott össze mintegy 70 alkotást. Izgalmas grafikákat, litográfiákat, rézkarcokat, kollázsokat láthatunk Absztrakt Valóság címmel. Az impozáns épület jelzi, hogy biztosan nem csalódik majd a látogató, de amikor Picasso Bikaviadal című dombornyomatába, Vasarely egyik kompozíciójába vagy Marc Chagallnak a XX. század című francia folyóirat számára készített litográfiájába „botlik”, meglepődik, s megtiszteltetésnek érzi, hogy egy kis Balaton-parti településre is eljuthatnak a legnagyobbak. De kiknek is köszönhetjük mindezt?
Ki az a két irigylésre méltó magángyűjtő, akiknek életük részévé váltak a XX. század legnagyobb művészei?
Az Európai Iskola művészcsoport alapítójaként ismert Pán Imre (1904–1972) a magyar és a nemzetközi avantgárd mozgalmak egyik kulcsfigurája. Kiállításokat rendezett, művészeket fedezett és karolt föl, majd 1957-ben távozott az országból, s Párizsban 53 évesen új életet kezdett. Szívós munkával nem csak egzisztenciát épített, de szakmai tekintélyt is kivívott magának. Baráti kapcsolatokat ápolt a leghíresebb művészekkel. Fia, Mezei Gábor belsőépítész vette át a kollekciót és folytatta gyarapítását. A gyűjtemény egy része a székesfehérvári Városi Képtárban látható.
Pán Imre jó barátja volt a gyomai születésű Patkó Imre (1922–1983), az 1950 utáni magyar műgyűjtéstörténet fontos szereplője. Azok közé tartozott, akik bár kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal rendelkeztek, „kispénzű” rajongóként inkább passzióból, mintsem a jól megtérülő befektetés reményében vásároltak műalkotásokat. Gyűjteménye 1986 óta a győri Vastuskós Házban található.
A tihanyi tárlat január 4-ig tart nyitva.