Grétsy László: Álomszuszék

Erről már korábban is hallottam, azt azonban nagyon szeretném megtudni, hogy e szónak van-e valami köze a sokat alvó embert jelentő álomszuszék szavunkhoz? Hogy kerül az álom a szuszékba?” Szellemes kérdés, érdemes arra, hogy itt, az Anyanyelvi őrjárat rovatban válaszoljak rá. Mindenekelőtt azt mondom el, hogy a kérdés ihletője, a szuszék szó szláv eredetű jövevényszó nyelvünkben. Megfelelői megvannak a bolgárban, a szlovákban, az oroszban és több más nyelvben. Mindegyik valamilyen gabonatároló alkalmatosságot, hombárfélét jelent, esetleg annak egy részét.

Azért kezdtem ezzel, mert a szuszék szó és jelentése szinte kulcsa az olvasónk által tőlem kért magyarázatnak.

Nyelvünkben, különösen a népnyelvben ugyanis egyáltalán nem ritkák az olyan összetett szavak, amelyek valakinek a rossz, elítélendő vagy legalábbis kétes értékű tulajdonságait valamilyen tárolóeszközbe belegyömöszölt, beleszuszakolt formában jelölik meg. Csak néhányat sorolok fel ezek közül példaképpen.

A sokat és sokszor ivó, részegeskedő ember, főleg férfi közismert megnevezése boroshordó, szeszkazán, a régi nyelvben pedig a boriszák is, amely szintén ide tartozik, mivel az iszák egy tarisznyafélét jelent. (Azt talán fölösleges részleteznem, hogy ’részeges’ jelentésű iszákos szavunkban is ez a többnyire háton átvetve is „hordható” tarisznyát jelentő iszák szó rejtőzik.)

De hagyjuk a nagyivókat, hiszen egyéb emberi gyarlóságokat is hajlamosak vagyunk tartóalkalmatosságokba belenyomkodni, belepréselni. A szenteskedő, vallásosságát fitogtató nő gúnyos megnevezése: szentfazék. A hirtelen haragú, dühöngésre hajlamos személy, főleg gyerek méregzsák. A hitvány, aljas, jellemtelen alakok újabb kori megjelölése: szemétláda. Az ellenszenves öreg nők gúnyos titulusa: (vén) szatyor. (Két évszázada még a vén tarisznya megnevezés is szokásban volt.)

Az álomszuszék is ezek sorába tartozik. A hétalvókat, a sokat alvásra s ezzel együtt a lustálkodásra, lustaságra hajlamos embereket nevezzük így. Leginkább tréfás hangulata van, de vigyázat, mert akár bántó is lehet! Örkény István Házastársak című, 1951-ben megjelent művében pl. ezt olvashatjuk: „Én nem szeretem az álomszuszékokat. Menjen a munka, ripsz-ropsz, egykettő, egy-kettő…” Használatakor gondoljunk erre is!