Hátszél gombnyomásra

Napjainkban már ott tart az akkumulátortechnológia, hogy értékelhető hatótávolságú elektromos autókat gyártanak – kár, hogy ezek még jóval többe kerülnek, mint hagyományos benzines társaik.

Robbanás előtt áll az elektromos kerékpárok piaca is: gyorsan nyeregbe pattantunk, hogy elmondhassuk, milyen is ilyen bringán csücsülni.

Két nagy csoportra oszthatjuk az elektromos kétkerekűeket. A pedelec elnevezésűekben az akkumulátor akkor segít, amikor tekerünk, a rásegítés mértéke pedig szabályozható. Ezek általában hagyományos biciklinek néznek ki, az olcsóbbak a csomagtartó helyén, a drágábbak a vázba rejtve hordják az akkumulátorcsomagot. Ehhez képest az e-bike-ok tipikusan a robogóra hajaznak, de elektromos meghajtásúak. Legtöbbször pedál sincs rajtuk, ez esetben csakis és kizárólag az elektromotort használják a haladásra.

Meglepő módon az egyszerűbbnek tűnő pedelec bringák kerülnek többe, de mostanra ezek is a nagyjából kétszázezer forinttól induló árkategóriába kerültek. Mi szándékosan egy olcsóbb típust kerestünk, így esett a Benellire a választás.

A bicaj első ránézésre tetszett, bár a váz kialakítása a női kerékpárokra emlékeztet. A gyanútlan szemlélődőnek leginkább a hátsó csomagtartóra helyezett téglányi akkumulátorok tűnhetnek fel, ezenkívül nincs különösebb ordító jele a csúcstechnológiának. A kormányon ugyanúgy van váltó, összesen nyolcsebességes. A bal oldali markolatra került a rásegítés kapcsolója. Négyféle fokozatban állítjuk az elektromos rásegítés mértékét – minél erősebbre tesszük, annál kevesebb a motoros segítséggel megtehető táv. Méréseink alapján a legmagasabb fokozatban is legalább 40 kilométerre elegendő az akkuk ereje. A nagy, 28-as kerekeket is egyértelműen a hosszú utakra találták ki, de ennek az árnyoldalát is megismertük: a keskeny gumik kiválóak a jó minőségű aszfaltútra, de az úthibáknál megbosszulják magukat. Lehet, ez is belejátszott, hogy már az első úton defektet kaptunk. Kellemetlen szembenézni a ténnyel, hogy a szelepek nem az elterjedt autópumpákkal kompatibilis darabok, hanem régi típusúak, így a benzinkúton sem tudtuk felfújni. Amúgy minden szuper, de mi van, ha kifogy a delej? A nagyjából 25 kilós bicajt nem nehezebb tekerni, mint bármilyen más 25 kilós társát, de ilyenkor azért igencsak izzasztó egy-egy emelkedő.

Egyébként álom a tekerés. Azt az utat, ahol amúgy csatakosra izzadnék, könnyen hagytam magam mögött. Mosolyogva, fütyörészve előztem le a versenykerékpárjukon profi bringásruhában görnyedő sporttársakat, az emelkedőn úgy hasítottam, mintha lejtőn mennék. S mindezt ugyanolyan csendben, mintha „csak én” tekernék – fantasztikus érzés.

Kinek lehet jó a pedelec? Idősebbeknek, akik szívesen járnak a környéken bicajjal, de már nehezen pedálozzák le azt a pár kilométert, esetleg komolyabb szintkülönbséget is le kell győzniük. Átlagos sportolóknak az átlag feletti állóképességet igénylő túrák legyőzéséhez. Legfőképpen pedig napi használatra, így munkába járáshoz – tulajdonképpen mindenkinek.

A bringás csaknem ingyen közlekedik, védi a környezetet. Aki beruház egy pedelecbe, érdemes vennie egy erős biciklilakatot. Elektromos tárgyakhoz kell a biztosíték.