Jogi esetek: A tulaj perelt: nem akart fizetni a zenéért

Ez történt az egyik vendéglátóhelyen is, ahol egy tévé volt a plafonra szerelt forgatható konzolon, az üzlettér és a konyha között. Amikor a hatóság emberei megérkeztek, a kikapcsolt tévé a konyha felé nézett. A tulajdonos nem volt bent, ezért az adatszolgáltatási lapot és a zenefelhasználási engedélyt a pincérrel íratták alá, majd küldtek egy számlát, hogy a vendéglátóhely üzemeltetője fizessen be huszonhétezer forint jogdíjat.

A főnök ezen annyira felháborodott, hogy perre ment. Azzal érvelt, hogy a pincér nem volt jogosult aláírni az engedélyt, másrészt a tévét évek óta csak a konyhában tartózkodó alkalmazottak nézték, feléjük volt fordítva, a vendégek nem láthatták, ráadásul az utóbbi időben be sem kapcsolták. A hatóság legfelsőbb bírósági határozatra hivatkozott, mely szerint: ha egy vendéglátóhelyen van zeneszolgáltatásra alkalmas szerkezet, amit a vendégek is láthatnak, illetve hallgathatnak, akkor vélelmezni kell, hogy azon jogdíjköteles zeneszolgáltatás zajlik.

A bíróságnak először azt kellett eldöntenie, hogy a pincér aláírásával létrejött-e a szerződés a jogdíjköteles zeneszolgáltatásról a hatóság és a vendéglátóhely között. A munkáltató üzlethelyiségében tartózkodó alkalmazott az ott szokásos szerződések tekintetében a munkáltató képviselőjének számít. A bíróság arra jutott, hogy a szerzői jogi kérdéseket rendező engedély aláírása nem ilyen, vagyis a pincér ebben az ügyben nem képviselhette a vendéglő üzemeltetőjét, az általa aláírt szerződés tehát érvénytelen.

Ugyanakkor a bíróság azt is kimondta, hogy az elforgatott tévéről igenis hallgathattak zenét a vendégek, ráadásul a munkahelyi zenehasználat is jogdíjköteles. Következésképpen megáll a vélelem, hogy a vendéglátóhelyen érvényes szerződés nélkül szolgáltattak zenét, ezért pedig nem jogdíjat, hanem pótdíjat kell fizetni. Ez ugyanannyi, mint a jogdíj – vagy több.