Jogi esetek: Egy állatkínzó kutyája

Pár éve valakinek az az eléggé el nem ítélhető ötlete támadt, hogy az elszökött kutyáját az autója vonóhorgához kötve húzza haza. A kutya nem pusztult el, csúnya zúzódásokat és horzsolásokat szenvedett, amelyeket azonban a gazdája – talán a meginduló eljárások hatására, talán magától, nem tudni – állatorvosi segítséggel kikezelt, így az eb felgyógyult. Ennek ellenére büntetőeljárás indult, melyben a férfit elítélték állatkínzásért. Hatósági eljárás is indult, melyben állatvédelmi bírsággal sújtották. Végül polgári per is indult, melyben az ügyészség megpróbálta elérni, hogy tiltsák el az állattartástól. Ez utóbbiról lesz szó a következőkben.

A témában nem kifejezetten járatosként magam is elcsodálkoztam azon, hogy az „állattartástól eltiltás” nem a büntető törvényben szerepel, mondjuk, mellékbüntetésként, hanem az állatvédelmi törvényben, s főszabály szerint az állatvédelmi hatóság rendelheti el. Ugyanakkor van ott egy passzus, amely kimondja: állatvédelmi szabály megsértése esetén az ügyész is jogosult a bíróságon kezdeményezni az eltiltást.

Az állatkínzó azzal érvelt, hogy az állatvédelmi törvény alapján a „kedvtelésből tartott állat tartóját” az állatvédelmi hatóság akkor tiltja el, ha „az állatvédelmi jogszabályok szándékos vagy ismételt megsértésével állatának maradandó károsodását vagy pusztulását okozza”. A kutya nem károsodott maradandóan és nem is pusztult el, ezért nincs helye az állattartástól eltiltásnak.

Ezzel szemben az ügyész úgy értelmezte a szabályt, hogy ez a feltételrendszer csak az állatvédelmi hatóság eljárására vonatkozik, de nem az ügyész által a bíróságon kezdeményezettre, amelynek nincsenek külön részletszabályai. Tehát a bíróság döntheti el, hogy az ismert tények birtokában szerintük az alperes alkalmas-e arra – emberileg és szakmailag egyaránt –, hogy magasan fejlett gerinces létformák élete legyen a kezében.

A bíróság úgy értelmezte a jogszabályt, hogy a kérdéses feltételrendszer tényleg csak az állatvédelmi hatóság eljárásában érvényes, ugyanakkor hiába bírálhatja el szabadon az esetet, nem látja szükségesnek az eddigi büntetéseken túl még az állattartástól is eltiltani az alperest. Ugyanis minden körülményt – például a gazda utólagos magatartását, a kutya felgyógyulását – figyelembe véve ez nem tűnik indokoltnak.