Krimibe illő fejezetek

Romantikus ruhákban libbenő hölgyek, kalapos urak, kerti parti... Az egykori kétútközi uradalomba, még levert vakolatú kastélyba szól a meghívó. Szerencsés Györgyi és férje már most is rendezvényekre invitálják azokat, akik értékelik a múlt megmentésre érdemes kincseit. Színházi előadások, koncertek közönsége tölti meg a termeket. Kétútköz megóvására kulturális egyesület is alakult. Egy félbemaradt regény újabb fejezeteit írhatják tovább a szebb napokat látott Heves megyei uradalomban.

Jó két esztendeje határozta el a vállalkozó házaspár, hogy keresnek maguknak egy eladó kastélyt. Egerlövőn korábban már stílusosan felújítottak egy 150 éves kúriát, most ott élnek. Kétútköz azonban elvarázsolta őket, így hatalmas munkába fogtak. Művészettörténész, restaurátorok és mesteremberek hada kapott feladatot a már javában zajló felújításban. A falakon gyönyörű díszítőfestés nyomait találták, azokat is felújítják.

A tulajdonosok álma, hogy majdan stílusos, korhű bútorokkal rendezzék be a megszépülő szecessziós kastélyt. A régi berendezésből is megmaradt néhány darab a család, illetve a környékbeliek birtokában.

– Beleszerettünk ebbe a gyönyörű szecessziós épületbe. A szépen festett nagyszalon, a romantikus torony, ahonnan messzire látnak a vendégek, mind felcsigázta az érdeklődésünket. Szerelem volt első látásra, és ez elmélyült, amikor megismertük a hajdani építtetők, a Graefl család történetét. Szeretnénk létesíteni egy bemutató gazdaságot is, hogy ellássuk magunkat meg a vendégeket, és valóban életre keljen az egykori uradalom – mondja Szerencsés Györgyi. Eredeti szakmája az idegenforgalom, így máris látja lelki szemeivel, hogy a kastélyban, a közeli kerti lakokban, illetve a szalmabálákkal kibélelt szálláson időznek majd a rohanásba és városi zajba belefáradt turisták.

CIGÁNYBANDA HÚZTA A VADÁSZOKNAK

Szuromi Rita helytörténész felderítette Kétútköz múltját is. A most még romos Graefl-kastély kalandos históriáját érdemes felidézni!

Az építtető a német eredetű család sarja, a jogi végzettséget szerzett Graefl Andor, ő volt egy időben a tiszafüredi járás szolgabírája, majd a poroszlói kerület parlamenti képviselője. Feltehetően 1908 és 1911 közt tízezer aranykoronából, akkor busásnak számító összegből emeltette a kastélyt, amelyben 16 szoba és két fürdőszoba is volt. Előkelő élet folyt itt, teniszpályával és saját víztoronnyal büszkélkedhettek.

– Kétútköznek mindig nagy híre volt a környékben. A most 80–90 éves környékbeliek visszaemlékeznek arra, milyen nagy élet zajlott hajdan a gazdaságban. Irigylésre méltó volt, akit például aratni hívtak ide – mondja Szuromi Rita, aki évek óta gyűjtögeti a levéltári adatokat. Most könyvet ír a kastély és az 1896-ban nemesi címet, előnevet nyert Graefl család történetéről, amelyről még a ma élő leszármazottak is keveset tudnak.

A kastélyépítő Graefl Andor fényes események tanúja lehetett: a fővárosi millenniumi ünnepségeken azon urak egyike volt, akik Dobó korabeli hadi öltözetben vonultak fel. A fény mellől nem maradt el az árnyék, a kastély urának halála sem mindennapi. „Borzalmas merénylet Kétútközön. Álmában meggyilkolták Graefl Andor földbirtokost” – ezzel a címmel jelent meg a helyi lap 1920 júliusában. Az áldozattal a hálószobájában egyetlen fejszecsapással végzett a betörő, aki olyan sebtében távozott, hogy még az ablakhoz támasztott létrát sem távolította el. A nyomozás kiderítette, hogy a betörés megrendezett volt, mivel valójában egy inas, a szakácsnő fia ölte meg az urat, majd elvitte az értékeit. A rabolt pénzt egy nádfedeles jégveremben dugta el. A legenda szerint Andor felesége aznap a fővárosban volt, a szakácsnő pedig előzőleg altatóport kevert a többi családtag ételébe, hogy semmiképp ne ébredjenek fel éjszaka. Hajdan előkelő vendégek adták itt egymásnak a kilincset, esténként a poroszlói cigánybanda húzta a vadászatra érkező uraknak. Nem kisebb vendég érkezett ide 1937-ben, mint maga a windsori herceg, Edward.

A tragikus véget ért idősebb Graefl Andor szintén e nevet viselő fia olyannyira beleszeretett Kétútköz állatvilágába, hogy a madártannak szentelte a szabadidejét. Madarakat, tojásokat gyűjtött. Emellett imádta a sportkocsiját meg a mulatozást, és vesztére a fővárosi úri társaságban is gyakorta időzött. Halála szintén a sajtóhírek közé került: egyik éjjel egy divatos fővárosi mulatóban pezsgőzött, és állítólag véletlenül sült el a fegyvere, amely kioltotta az életét.

Az utóbbi években kíváncsiság ébredt az emberekben, hogy megismerjék a közigazgatásilag Poroszlóhoz tartozó hely feledésre ítélt fejezeteit. Ahogy újra élet költözik e tájra, a régiek után bizonyára új, szerencsésebb végű históriák is íródnak...