Kutyaposta

Például ezt: „Én a kutyámra nem alárendeltként szeretek nézni, hanem igazi társként. A falkavezérek intéseiben pedig mintha csak eszközként szerepelnének. Az, hogy arra sétálunk, amerre menni szeret, mert tudja, merre vannak a kedvenc fái, barátai vagy ellenségei – miért ne engedném meg neki? Ettől még nem lesz szófogadatlan. Hogy mindig azt nézzem, melyikünk lábai vannak a másiké előtt?”

Mert, ha nem tudnák, a falkavezérségtan hívei szerint a kutya csakis a hátunk mögött baktathat… Befejezve ezt a három hete tartó elmélkedést, utoljára a farkasok és a kutyák közötti különbségekről ejtenék néhány szót, s ezen keresztül arról, hogy miért lehet a kutyát tanítani, és hogy miért képtelen erre a farkas.

A farkasoknál sincs falkavezér, a „falka” egy szülőpárból és utódaikból áll. A pár tagjai nem harcolnak egymással, hanem együttműködnek, a kölykök sem vetélkednek a szülőkkel, hanem tanulnak tőlük. Ivarérés után azonban az utódok vagy távoznak maguktól, vagy a szülői erőszaknak engedve indulnak útnak, hogy megalapítsák a saját falkájukat.

Az ember, a sok tízezer évnyi közös múlt során, mindig azokat a négylábúakat tenyésztette tovább, amelyek képesek voltak az együttműködésre. A vadonban maradt farkasok közül azonban csak az maradt életben, amelyik minden erőforrást magának kaparintott meg. Emiatt jóval agresszívebbek, mint egy kutya. A farkas nem hallgat senkire és semmire, amit a fejébe vesz, azt megcsinálja. Nem keresi a tekinteted, nem érdeklik az ember kommunikációs jelei.

A kutya viszont, köszönhetően ennek a sok tízezer évnek, ma már képes úgy viselkedni, akár egy ember. Elfogadja a szabályokat, nem küzd az elsőségért; mondhatjuk úgy is, hogy a kutya az első biorobot, amit az ember hozott létre.

Hogy akkor miért is történik annyi kutyatámadás? Azért, mert az emberek nem tudják, hogy a 400 féle kutyafajta más és más genetikai örökséggel rendelkezik. Tehát például egy kisgyerek mellé tökéletes társ egy retriever – az egyetlen, amitől félni kell, hogy pofán nyalja és felborítja a csöppséget –, míg ugyanerre a feladatra egy pitbull nem feltétlen alkalmas. Illetve lehet abból is gyerekfelvigyázót nevelni, és a retrievert is el lehet vadítani, de ehhez rengeteg idő és gyakorlás szükséges.

A normálisan nevelt kutya úgy, sőt tán egy kicsit jobban is viselkedik, mint egy gyerek… A nevelésében azonban legyünk következetesek: nem szabad mindent megengedni neki, mert akkor ugyanaz történik, mint a rosszul nevelt gyerekekkel. A gyerekből szörnyeteg, a kutyából pedig egy kártevő, agresszív lény lesz – köszönhetően a gazda, illetve a szülő alkalmatlanságának…