Miket hall az ember macskakaja-vásárlás közben…

Ahogy történt legutóbb is. Ráadásul előttem éppen egy fiatal hölgy rakosgatta kosarának büszke kutyáshoz méltó tartalmát a futószalagra. Mikor kiértem a parkolóba, a hölgy éppen a kocsijába pakolt, a kocsin meg egy pajzsos embléma volt: Állatrendőrség. Bár az emblémán van madárláb, meg, ha jól láttam, egy páros ujjú patanyom is, azért engem, tán érthető, leginkább az érdekelt: mit csinál az Állatrendőrség négylábú barátaink érdekében? Szó szót követett, s íme a válasz, amit Baksa Bernadettől, az Állatrendőrség alapítvány egyik kurátorától kaptam:

„Csak tavaly alakultunk, de az alapítók és a kurátorok, no meg civil önkéntes segítőink, mindannyian többéves állatmentő tapasztalattal rendelkezünk. Az állatmentést elhivatottságból, szabadidőnk terhére, önkéntes alapon, nagyrészt saját pénzünkből végezzük. Elsősorban nem a kidobott, kóborló állatokra koncentrálunk, hanem a sérült, megkínzott, elütött négylábúakra. Őket próbáljuk menteni, orvoshoz vinni, gondoskodni testi-lelki rehabilitációjukról, oltásukról, a chipek behelyezéséről, az ivartalanításról, hogy aztán ideiglenes vagy végleges befogadókat keressünk és találjunk számukra. Szabadítottunk már hónapokig bezárt és éheztetett macskát, mentettünk harminc, bálamadzaggal kikötött kutyát, elkóborolt, gazdátlan kecskét. Jelenleg kilenc mentett kutyáról gondoskodunk.”

Megtudom még, hogy gondot fordítanak a tanításra, nevelésre is: iskolákba járnak előadni, hogy már gyerekkorban is elsajátítható legyen a felelős állattartás, hogy a diákok is tudják, miről szól az állatvédelmi törvény. Bár még nincs honlapjuk – de írni, hírt adni már lehet nekik: [email protected] címen –, ha megerősödnek, szeretnék tevékenységüket az egész országra kiterjeszteni. Mivel az egy százalékot még nem kaphatják meg – az csak kétéves működés után kérhető –, ezúton is üzenik, hogy azért adományokat, illetve minden olyasmit, amire csak egy kutyának szüksége lehet, vagyis a tápoktól a játékokig, a bolhairtótól a pórázig mindent szívesen várnak és megköszönnek. És fontos: ideiglenes befogadókat is keresnek Budapest 50 kilométeres körzetében.

Hát, ilyesmiket hall az ember macskakaja-vásárlás közben…