Sportnapló: Karcsúsodó öt karika

Pedig nem így kezdődött. Olümpiában, az ókori versenyek színhelyére egyes becslések szerint negyvenezren látogattak ki, mások szerint viszont háromszázezren is tülekedtek az Alpheiosz és a Kladeosz folyó völgyében a küzdelmek öt napja alatt. Az viszont valós tény, hogy uralkodók, fejedelmek – a kor VIP-vendégei – is ott ültek a páholyokban.

Aztán az első újkori olimpia, Athénban, 1896. április 6–15. között 13 ország (közte mi, magyarok is) részvételével zajlott, a versenylistán 295 sportoló, 9 sportág, 43 versenyszám szerepelt.

A stadionban pedig 60 ezer néző. A nők egyelőre csak szurkolók lehettek. Négy év elteltével Párizsban a világkiállítással együtt rendezték meg az olimpiát – és fél évig tartottak a versenyek. A világkiállítás jelentősége elnyomta a sportot, néha a nézőket idegesítették az útjukba került versenyzők…

Aztán az 1948-as londoni olimpián már 59 ország több mint 4000 versenyzője állt rajthoz. S akkor megint London, de már 2012-ben: a rendezés költsége 3270 milliárd forintra rúgott, 8 millió belépőt nyomtattak, az olimpiai faluban pedig 17 320 ágyneműre húztak huzatot… Averoff görög mágnás 1896-ban egymillió drachmából felépített egy márványstadiont, ami előtt a saját szobra állt, s ezzel az athéniak nagyjából meg is úszták az első újkori olimpia rendezését. (Közadakozásból 13 ezer drachma gyűlt össze…) Ezt a problémát próbálja orvosolni a NOB minapi 127. kongresszusa: a tanácskozás első napján elfogadták az „Agenda 2020” reformprogramot. Ennek kulcsszavai: olcsóbban, hatékonyabban, maradandóbbat. Mármint úgy építkezni, hogy később is használható létesítmények jöjjenek létre, ne csak amolyan egyszer használatos, „eldobható” csodacsarnokokat húzzanak fel a házigazdák a világ ámulatára.

Kis országok össze is foghatnak, ez pedig akár a számunkra is üzenet. Lehet, hogy már megszületett az a hazánkfia, aki élőben fog olimpiát nézni Magyarországon…?