Tudta ezt Názáretről? És Betlehemről, ahol a Názáreti született?

Meglehetősen egyszerű a válasz: egyrészt azért, mert a szülei – Mária és József – odavalósiak voltak, másrészt pedig azért, mert ott nevelkedett és élt egészen a harmincéves korában történő fellépéséig.

Olyan ez, mintha valaki csupán azért születik városban, mert ott van szülőotthon vagy kórház, miközben a szülei falun élnek és a csecsemőt is oda viszik haza. Ugye, attól még nem tartják az illetőt városi lakosnak? Pedig az anyakönyvi kivonatában a születése helyéül azt jelölték meg.

A keresztyéneknek egyáltalán nem mindegy, hogy Jézus Betlehemben jött a világra, hiszen ezáltal prófécia teljesedett be. A Názáretben élő József és Mária a császár elrendelte népszámlálás okán felkerekedett, Betlehembe ment, ahol Jézus megszületett, majd „némi” kerülővel – Egyiptomot érintve – visszatértek Názáretbe, s élték tovább a mindennapjaikat. Persze, hogy senki sem betlehemiként azonosította Jézust, hanem názáretiként. Mint ahogyan valójában az is volt.

Itt állt először a nyilvánosság elé egy oktatási célokra használt teremben – zsinagóga akkoriban vélhetően nem volt Názáretben –, és Ézsaiás jövendölése szerint azonosította magát a várt Messiással. Annak ellenére, hogy Jézus az élete nagy részét Názáretben töltötte, az üdvtörténet szempontjából e településnek kicsiny a jelentősége – ezért keveset is tudunk róla. Olyannyira, hogy a Bibliát kritikus szemmel olvasó kutatók egy időben kétségbe vonták, hogy Jézus idejében egyáltalán létezett. Mégpedig azért, mert amíg az ókori források a Bibliában említett legtöbb helynévről szólnak – Názáretről nem. A legelső ismert, Biblián kívüli említése jó háromszáz évvel Jézus születése utánra tevődik. Ennek oka vélhetően a település jelentéktelensége: Názáret a bibliai időkben kis falu, melyből tizenkettő egy tucat. Sem nagy csata vagy más nevezetes esemény nem játszódott le Názáretben, kereskedőút sem vezetett keresztül rajta, ezért az ókori pogány történetírók „ingerküszöbét” nem lépte át.

A település kétezer évvel ezelőtti létében kételkedők néhány évtizede bizonyosodhattak meg tévedésükről. Egyrészt a hatvanas években mégiscsak előkerült egy Názáretet említő ókori lelet, másrészt, mint annyiszor, most is a régészet igazolta a Biblia szavainak igazságát: Jézus születése előtt már lakták.

A város későbbi történelme – mint a Közel-Keleté általában – viharos. A terület gyakran cserélt gazdát: a római hódítókat később a muzulmánok váltották, de szenvedték Názáret lakói a keresztes hadjáratok véres eseményeit is. A keresztyének 1100 környékén foglalták el, ám szűk 90 év múltán Szaladin egyiptomi szultán visszavette a várost. Harminc esztendőnek sem kellett eltelnie, a keresztyének II. Frigyes élén újból Názáretbe jöttek. Jelenlétüknek 1263-ban vetettek véget a muzulmánok, akik kegyetlen bosszút is álltak: minden ismert keresztyént kiirtottak. Az Oszmán Birodalom 1517-ben terjesztette ki hatalmát Názáretre, 1922-től brit fennhatóság alá tartozott, 1948-ban pedig az akkor alakult Izrael állam része lett.

A hegyek ölelésében fekvő Názáret ma színes, több kultúrát magába fogadó város – hasonlóan Jeruzsálemhez. Közigazgatásilag két Názáret létezik: egy muzulmán–keresztyén (65 ezer lakossal) és egy zsidó (55 ezer lakossal), amelyet Nazrat- Illitnek (Felső-Názáretnek) hívnak. A keresztény – elsősorban ferences – jelenlét a régi, történelmi Názáretben ma is egyértelmű, ezt több templom is igazolja. A legjelentősebb az Angyali Üdvözlet bazilikája. Viszonylag új építményről van szó, a múlt század hatvanas éveinek végén szentelték fel. A hagyomány szerint azon a helyen épült, ahol valaha Mária lakott és Gábriel arkangyal kijelentette neki, hogy ő hozza majd világra a Messiást.

S templom épült József sziklába vájt ácsműhelye mellé is, melyet természetesen róla neveztek el. Názáret nevezetessége még a város több ezer éves kútja, a település egykori víznyerő helye, ahol Mária is bizonyosan megfordult.