A buszjegy drágább a nagyszótárnál - Könyvtár a szekéren

Veress Márton, a „Mozgó Könyvek” ötletgazdája a múlt év óta gyakran dolgozik 20 órát naponta. Programját a főváros minden kerületében, vidéken s a Kárpát-medence területén is szeretné megvalósítani.

A történelem–magyar szakos tanár három pedagóguscsapat segítségével gyűjti a könyveket Budapest egész területén. Tevékenységük nem hiányozhat a Facebookról sem, hirdetnek önkormányzati és helyi lapokban, kábeltévékben, szórólapokon, hogy a Közkincs Egyesület híres szakmai hátterével magánszemélyektől, iskoláktól, könyvtáraktól könyvadományokat kérjenek.

– Amikor jó fél éve besétáltunk a kőbányai polgármesterhez, és elmondtuk: a szegény családokban felnövekvő fiatalok azért nem olvasnak, mert szüleiknek kajára sincs pénzük, nemhogy könyvekre, pártállástól függetlenül mindenki azonnal igennel szavazott programunkra. Az Emberi Erőforrások Minisztériumától kaptunk induláskor 2 millió 350 ezer forintot, hogy megvehessük az első 12 ezer könyvet. A sétány szekerét Jókai Anna, kétszeres Kossuth- díjas írónő adta át tavaly október 3-án. Hívő lévén azt mondtam: Isten is segített minket. A gyűjtésekkor elképesztő kincsekre leltünk! Mi nem könyveknek látszó kulturális veszélyes hulladékokat árulunk 300 forintért, hanem klasszikusokat, még krimiben is. Kiemelt célcsoportunk a 0 és 18 év közötti korosztály, róluk a statisztikák azt írják, hogy 92 százalékuk semmit nem olvas. Éppen ezért kiemelten keressük a mesekönyveket. A Gőgös Gúnár Gedeon vagy a Mosó Masa mosodája első osztályban kötelező olvasmány. Hasonló a helyzet a Pál utcai fiúkkal, a Kőszívű ember fiaival is. Mi ezekre „vadászunk”, hogy aztán 300 forintért odaadhassuk az embereknek. A boltokban ezek több ezer forintba kerülnek. Ha egy fiatal általunk elolvassa a Ké év vakációt, Benedek Elek meséit vagy a Twist Olivért, nagy valószínűséggel rákap a könyvekre. De ha nem találkozik velük időben, sosem fog olvasni, csak cselleng a táblagépekkel. A középkorosztálynak a színvonalas sci-fit, s a klasszikus szépirodalmat kínálja a könyves szekér. De keresik az útleírásokat, életrajzokat, idegen nyelvi szótárakat, néprajzi, gyógyászati és szabás-varrás könyveket is.

Friss hír, hogy eljutottak Pestszentlőrincre. Igaz, nem szekérrel, hanem egy kis furgonnal, azzal is csak szombatonként, de kezdetnek ez is megteszi. Amikor Veress Márton engedélyt kért a kőbányai önkormányzattól, az egyik ottani vezető hatalmasat röhögött: mit akarnak a Havanna lakótelepen, az ottani nép csak zabál, nem fog venni könyvet. Tévedett! Vitték a Bibliát, Tolsztojt és a mesekönyveket is. A szervezők még reménykednek abban, hogy az állam betartja ígéretét, s kapnak pénzt a folytatáshoz. Noha szakmai programjukat ezer helyre elküldték, erre nem találtak forrást az illetékesek. „Pedig állami támogatás nélkül nem tudunk se vidékre, se a határon túli magyar lakta területekre továbblépni. Bízom benne, az Isten ismét megsegít minket” – mondja Veress Márton.