Ajándék - egy régi karácsonyi történet

Aznap egész délelőtt szakadt a hó. Az angyalkák nagy erővel rázták a dunnáikat. Sietős volt a dolguk, mert az egész várost be kellett fedniük estére, hiszen a karácsony akkor szép, ha fehér. Szerte a városban még romok éktelenkedtek. – Iparkodjatok, kislányok – szólt ránk a tisztelendő nővér –, nem szabad elkésnünk. Mi adjuk át a karácsonyi ajándékot a sebesült katonáknak. A betlehemi játékból nem sokat fognak érteni, de a muzsika megnyitja a szívüket.

A hó már ropogott szapora lépteink alatt. Pár száz méter volt csupán a távolság a klinikáig. Az izgalomtól és a hidegtől piros orcával léptünk be az aulába. A nővérek reggel óta próbálták a hatalmas termet a lehetőségekhez képest ünnepélyessé tenni. Fülledt, elhasznált volt a levegő, orvosságszaggal keveredve.

A papírdíszekkel teleaggatott fenyőfák illata némileg ellensúlyozta a kellemetlen szagokat. Zsúfolásig megtelt az aula a járni tudó sebesült katonákkal. Hangoskodtak, mutogattak a rögtönzött színpad közepén levő jászolra, amit pásztorok és angyalok csoportja vett körül. Mária és József a kisded Jézus fölé hajolva várták a jelet a kezdésre. Sarolta nővér az állához emelte a hegedűt, s mi lelkesen rázendítettünk a Mennyből az angyalra. Varázsütésként hatott a muzsika hangja. Csend lett, a marcona arcokon áhítat jelent meg. Némelyikük már próbálta dúdolni a dallamot. Békesség szállt a teremben összegyűltekre.

Az előadás végén mindenki kapott egy jelképes ajándékcsomagot parányi fenyőgallyacskával.

A fekvőbetegeknek bevittük a kórterembe az ajándékot. Engem egy ősz hajú beteg ágyához kísért a nővér. Megilletődve adtam át az ajándékot. Rám nézett, remegő kezével megszorította a csomagot tartó ujjaimat, s alig hallhatóan suttogta: Szpasziba, gyévocska. A szeméből kerek könnycseppek hullottak a kezemre. Én is elsírtam magam, könnyeinktől ázott a kis csomag. A nővér gyengéden félrevont, keresztet rajzolt a sebesült homlokára. Már nem ellenséges katona volt, csupán szenvedő embertársunk, aki várta, hogy hazamehessen a szeretteihez.

Ludescher Erzsébet
Nyírgyulaj