Antenna a kéményen - Hiába pereltek-e a környéken lakók?

Az ilyen perekben a kártérítés jellemző jogcíme az általános szomszédjogi szabály, a szükségtelen zavarás tilalma. A kertváros környező részének lakói – vagy húszan – arra hivatkoztak, hogy romlott a kilátás, az antenna környezetidegen, a lakókörnyezet intimitása elveszett. Bár a sugárzásnak bizonyított káros hatása nincs, de az ettől való félelem objektíve mégis csökkenti azt az árat, amit az esetleges vevők hajlandóak adni az ingatlanért – ez az értékcsökkenés a kár.

A mobilszolgáltató elsősorban rámutatott, hogy a bázisállomásra szükség van, és a gyárkéményre szerelve zavar a legkevésbé – ellenkező esetben negyven méter magas vastornyot is kellene építeni hozzá, ami sokkal csúnyább lenne. Végül arra is hivatkozott, hogy a digitális átállás során az elektronikus hírközlési törvénybe bekerült egy új paragrafus, mely szerint „A mobil rádiótelefon-szolgáltatás nyújtásához szükséges antennák, antennatartó szerkezetek és az azokhoz tartozó műtárgyak elhelyezése és működtetése során bekövetkező zavarás a környezetvédelmi, közegészségügyi, közbiztonsági és építésügyi jogszabályok által megszabott határértékek betartása esetén nem minősül a Ptk.-ban meghatározott szükségtelen zavarásnak”.

Ez komoly változás a korábbiakhoz képest, ugyanis a bírósági gyakorlat egyöntetű volt abban, hogy a mobilantennák és átjátszó tornyok miatt a környékbeli ingatlanok ára általában csökken, s emiatt kártérítés jár. A törvénymódosítás elvileg elejét vette tehát, hogy a szolgáltatónak szinte automatikusan kártérítést kelljen fizetnie a közeli ingatlantulajdonosoknak.

Ám a bíróság ebben az esetben azt mondta ki, hogy a fenti szabály csak azokra a zavarásokra vonatkozik, amelyeket az elektronikus hírközlési törvény szabályoz – vagyis amikor valamilyen határérték megsértése miatt minősül zavarónak az antenna. A Kúria értelmezése szerint, ha más okból zavaró az építmény, még mindig beleütközhet a szükségtelen zavarás tilalmába. Mivel itt az antenna látványa volt feleslegesen zavaró – nem például a határértéket meg nem haladó zaja –, erre a fenti szabály nem vonatkozik, tehát a tulajdonosoknak jár a kártérítés.