'Tessék hazavinni, ők ezt nem ehetnek!'

Kedves Ágnes!
Tudom, hogy az én „panaszom” nem súlyos bajról szól, ám engem nagyon zavar, hogy a diplomás menyem igen furcsa nevelési elveket vall az unokáimmal szemben. Valami érthetetlen szigor és keménység él benne a kislányai iránt. A két unokám hat- és négyéves, okos és kedves teremtések. De mintha az anyjuk nem is szeretné őket.
Például soha nem kapnak csokoládét. Én megpróbáltam többször is, hogy legalább ismerjék az ízét, de a menyem dühösen kikapta a kezemből: „Tessék hazavinni, ők ezt nem ehetnek!” Állandóan főzeléket, párolt zöldségeket, rizst kell enniük, a hús maximum egy kis natúr csirkemell, az édesség pedig gyümölcs, nyáron néha gyümölcsfagylalt. Nem értem, miért, elvégre nem modellek ők. Vékonykák is, de az anyjuk így akarja, azt mondja, a gyerekkori dundiság felnőttkori kövérséghez vezet. Pedig senki nem kövér a mi családunkban, én sem főzök zsíros vagy nehéz ételeket.
Szerencsére abba nem szól bele a menyem, hogy ha nálam vannak a gyerekek, mit adok nekik, bár lehet, hogy nem tetszik neki a fasírt és a csirkepörkölt, a túrós palacsinta.
Ugyanez a szigorúság uralkodik a tévézéssel, a számítógépezéssel kapcsolatban. Mesét hetente egyszer nézhetnek, félóránál nem többet.
Semmiféle elektronikus játékot nem játszhatnak. Ugyanakkor már a négyévesnek is sportolnia kell, ő úszik, míg a nagyobbik ritmikus sportgimnasztikára jár. Sokszor nyafognak, hogy nincs kedvük edzésre menni…
És még sorolhatnám a menyem nevelési elveit. Eddig még megálltam szó nélkül, mert nem akarok összeveszni, mivel amúgy nincs más bajom vele. A fiam rengeteget dolgozik, teljesen átengedte a nevelést a feleségének. Mégis, hogyan segíthetnék az unokáimon?
Üdvözlettel: Eta

Kedves Eta!
Rossz hírem van: sehogy. Ugyanis ezek a gyermekek nem az ön gyermekei, hanem csak az unokái. Akiknek a nevelését a szülők határozzák meg, az bizony az ő illetékességük.
Amúgy meg azt írja, az unokái okos és kedves kislányok, akkor talán nem is hibázik olyan nagyokat az édesanyjuk. Akinek a nevelési elvei alapvetően helyesek, csak kissé túlhajtottnak tűnnek. Fiatal, lelkes, értelmiségi anyukák olykor hajlanak efféle túlzásokra.
Azt javaslom, fogadja el, hogy ők másképpen élnek. Ahogy az évek telnek, a gyerekek iskolába, közétkeztetésre járnak, ez a következetesség úgysem lesz fenntartható.
A menye is „lecsillapodik” majd.
Eddig is jól tette, hogy nem szólt neki, ezután se tegye. A családi béke mindennél többet ér – a palacsintát meg úgyis megkapják a gyerekek a nagymamától.
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes