Balogh Géza: Amerikai örökség

Dr. David Jones Los Angeles-i ügyvéd értesített arról, hogy néhai Andrew Balogh (szül.: 1941. 05. 16., Los Angeles), aki az 1905-ben kivándorolt Balogh János unokája, hozzátartozó nélkül hunyt el 2014. szeptember 6-án San Franciscóban. Hagyatéka ingatlanból, kötvényekből és bankbetétből áll, melynek becsült összértéke 600 ezer dollár. Mint írta: „A népesség-nyilvántartásból vett adatok alapján ön leszármazottja Balogh Jánosnak, így hozzátartozója az elhunytnak. Jelenleg 12 örököst kutattunk fel, így a fenti örökség 1/12 részére támaszthat jogos igényt. Irodánk mindössze 5% jutalékot kér az önre eső örökrész után az ügymenet teljes lebonyolításáért, amit csak a hagyaték átvételekor kell megfizetnie. Az előzetes költségeket azonban önnek kell állnia, ami körülbelül 80 dollár, azaz 19 800 Ft. Ezen összeget budapesti megbízottunk számlájára kérjük utalni. Az örökség átvételéhez szükség lesz egy születési anyakönyvi kivonatra, valamint egy bankszámlára, melyen képes devizában történő átutalást fogadni.”

Mit mondjak, a levél olvasása után kicsit megbillent velem a világ. A 600 ezer dollár átszámítva 120 millió forint, ez tizenkétfele osztva is tízmillió. Szép summa, álmomban sem gondoltam ekkora örökségre. Ebből már megvehetem kedvenc festőm, Ziffer Sándor valamelyik nagybányai bivalyos képét, új autóra is futja, s a lányaimnak is marad belőle két-három millió.

De ki lehetett ez az Andrew Balogh, és ki a nagyapja, Balogh János, akinek emléke úgy kiesett a családi legendáriumból, hogy én már nem is hallottam soha róla? Igaz, 1905 nem most volt, de az nem létezik, hogy a népes rokonságom egyik tagja se tudjon róla semmit! Pedig nem tudott. Ez azonban cseppet se szegte a kedvem. Veszettül szórtam a milliókat.

Már a szomszédokat, a kéregetőket, az örökségből kimaradt távolabbi rokonokat is megajándékoztam bőven – igaz, csupán gondolatban, mert persze a pénz még nem volt sehol. Úgy voltam vele, ha eddig megvoltam nélküle, azt a pár hónapot már kibírom fél lábon is. De akkor aztán…!

Igen ám, de van nekem egy feleségem meg két okos lányom, s mint majd' minden nő, ők is messziről megérzik a hamisságot. Mint most is. A nevek szúrtak nekik szemet.

Az nem lehet, hogy ezen ügy minden szereplőjének olyan tucatneve legyen, mint a Jones, a Balogh, a Kovács – a levél fordítójáé –, vagy a budapesti megbízott ügyvédé, akinek most csak azért nem írjuk le a nevét, mert nagyon is valóságos személy, és ő került a legnagyobb pácba. A budapesti ügyvédi kamara segítségével sikerült kapcsolatba lépni vele, s szegény majdnem infarktust kapott, mikor megtudta, miről is van szó. Sose hallott ugyanis arról a bizonyos dr. Jonesról, akinek elvileg ő a magyarországi megbízottja – de reméli, előbb-utóbb találkozhat vele. Már mint valamelyik bíróságon, azonnal megteszi a jogi lépéseket a csalási kísérlet miatt. Mert a „kinyomozott” örökség nyilvánvalóan hazugság, viszont egészen jól jövedelmezhet. Persze nekik, az „amerikaiaknak”. Ha száz levélre csak tízen utalják át a 20 ezer forintot… És szinte biztos, hogy nem száz levelet postáztak el Magyarországon.

Szóval, ha dr. David Jonestól kapnak levelet, nehogy fizessenek!