Balogh Géza: Öt akác

Majd’ mindennap elsétáltam arra, ahová az Etelköz nevű utcácskán keresztül vezet az út. A közeli lakótelep építésével az is rég elvesztette már a maga tirpák báját, de megmaradt a régi világból öt nagy akácfa, azok makacsul dacoltak az idővel, és egyszerűen nem voltak hajlandók velünk öregedni. Mint öt délceg férfiember vigyázták az utcát, elég volt csak rájuk nézni, hogy erőt merítsen belőlük az ember. Sokan nem csak nézték, de meg is simogatták őket.

Persze csak lopva, mert ki tudja, mit szóltak volna a munkába loholó szomszédok, pedig lehet, hogy pont úgy szerették ők is a fákat, mint mi, pláne minden májusban, amikor azok virágba borultak. Éjjel, olyankor legintenzívebbek az illatok, a húszezres lakótelep majd’ minden ablakát kitárták, mert ilyentájt a forgalom is kisebb, az autósok amúgy is szégyenkeztek volna belerondítani a bódító levegőbe.

Pár napja kivágták mind az öt fát. Este vettem észre a pusztítást. De akkor még csak kettő hiányzott, a két legkisebb. Zaklatottan mentem haza. Három megmaradt, igyekeztem nyugtatgatni magam. Másnap reggel viszont minden összeomlott bennem. Már csak egyetlen fa állt, annak is csupán a törzse. Egy darus kocsiról már azt is aprították, a lezuhanó darabok puffanása kísértetiesen emlékeztetett a koporsóra lapátolt göröngyök hangjára.

Azonnal a favágókra támadtam, de gúnyosan röhögve elhajtottak. S még ha csak ők kiabáltak volna! Mit tartja fel a forgalmat, ordította a hátam mögül több autós is. Én egyedül voltam, ők féltucatnyian, értelmetlen lett volna továbbra is elzárni az amúgy is beszűkült utat… Első dühömben hívni akartam a városházát, hogy miért engedik ezt, de aztán rájöttem, teljesen felesleges. Úgyis csak a szokott szöveggel jönnének – elöregedtek, veszélyeztették az arra járók testi épségét…

Azóta nem nagyon járok arra, csak távolról vetek néha pillantást a sárga tönkökre. És próbálom vigasztalni magam, hogy úgyse szereted ezt a várost, mit búslakodsz pár akác miatt! De nem megy.

Azt hiszem, végképp le kéne számolnom minden nyíregyházi illúziómmal.