Barangoló - Nyúlhalászat horog nélkül

A nyúlvadászat, egyáltalán minden apróvad vadászata akkor igazán hangulatos, ha ropog a hó, a nap fátyolfelhőkön süt át, s fúj egy kis szél, mert az jól viszi a hangot és megfelelő irányba tereli a vadat. Most minden adva van, hogy eredményes napot zárjunk. Reggel nyolcra összegyűltünk már vagy százan, s hatalmas U alakot formálva indulunk meg Péterhalom felé, hogy az ott felállított hálókba tereljük a nyulat. Vagy harminc méterre egymástól törjük a havat, kerülgetjük a bokrokat, hallgatjuk a mátészalkai meg a baktalórántházi szakközépiskolások távoli kurjongatását.

A fiatalok vadgazdálkodást is tanulnak, számukra a hajtás a tanagyag része. Persze nekik kell kerülniük nagyobbat, de ők még jól bírják a strapát, mi öregek békésen baktatunk a szelíd dombok között, s azon töprengünk, hol vannak a nyulak. Mert megyünk már egy fél órája, de egy ölyvön meg egy nagy csapat tengelicen kívül nem látunk semmit. A dombra érve aztán kinyílik előttünk a terep, és bent, a két-háromszáz hektáros körben tucatnyi nyúl is feltűnik. Nem látszanak túlzottan izgatottnak, de ahogy szűkül a kör, egyre idegesebbek.

Többségük a kör közepén köröz, próbálja felmérni a csatárlánc gyenge pontjait, de a bátrabbja nem tétovázik. Rohan egyenest a vonalnak, s hiába az ugrálás, mutogatás, ordibálás, trombitázás, ostorpattogtatás – feltartóztathatatlanok: áttörnek.

Akad azonban olyan is, amelyik a kör nyitva hagyott szájának veszi az irányt, pedig dehogyis van az nyitva. Ott fekszik a sok száz méter hosszú háló, s dolgozik többtucatnyi hálós ember is, akik akkor emelik fel a hálót, mikor a nyúl pont fölé ér. Elméletben nagyon egyszerű ez, a gyakorlat kicsit nehezebb. Ha csak egy másodperccel hamarabb emelik, visszafordul a nyúl, ha meg később, már messze jár.

Az igazat megvallva egyik nyíregyházi barátommal civilekként mi a nyulaknak szurkolunk. Egy-egy sikeres szökésük után hangosan éljenzünk, de miután egyre szaporodnak a rosszalló tekintetek, csendesebbre fogjuk az örömünket.

Jobb nem hergelni a vadászokat, hiszen nekik minden egyes szökés 28 ezer forintjukba kerül. Ennyit kapnak ugyanis darabonként egyegy élő nyúlért. Tíz nyúl már 280 ezer, ötven pedig majd' másfél millió – szóval jobb csak csendben dörzsölni a kezünket.

A nap végére mégiscsak összejön vagy harminc nyúl, szűk faládákban kucorogva várják, hogy útnak induljanak velük. Szegények nem tudják még, mi vár rájuk.

A legszívesebben odasúgnám nekik, hogy nem kell félnetek, pár nap múlva a langyos toszkán tavaszban fogtok sétafikálni, de inkább hallgatok. Egyrészt nem akarok bolondnak mutatkozni, másrészt meg magam se nagyon hinném a biztató szavakat, ha én kucorognék a ládában.

képalá
Nyúlhálózás: előbb a hálóba,
majd a rekeszbe kerülnek
az élve eladott állatok
Fotók: Mészáros János, MTI