Bélflóránk védelmezője

S hogy miért éppen joghurt, nem pedig kefir vagy egyszerű aludttej lett belőle? Nos, ez leginkább azért történhetett, mert az átalakulási folyamat magas, 42-45 fokos hőmérsékleten ment végbe. A kefir és az aludttej ugyanis ennél kisebb, 18–30 fokon jön létre.

Napjainkra a tudomány nemcsak az átalakulás részleteit, de a joghurt egészségre gyakorolt hatását is messzemenően tisztázta. Fölfedezte azt a két baktériumtörzset (a joghurtkultúrát), amelyet beoltanak a tejbe, majd 6-8 órán át 42-45 fokon tartják, ugyanis a baktériumok ezen a hőmérsékleten szaporodnak a leggyorsabban.

Előzőleg azonban a tejet pasztörizálják, azaz megölnek benne minden élő mikroszervezetet, hogy az italban csak a joghurtkultúra baktériumtörzsei szaporodjanak el. A baktériumok munkája nyomán a tejcukor egy része tejsavvá alakul, a fehérje pedig megalvad.

Az ősi nomádok minden bizonnyal azért ették/itták a joghurtot, mert savanyúságával üdítette őket, s egyszerűen jólesett nekik. (Azóta megoldódott a nagyüzemi gyártása, és a sokféleképpen ízesített változatok is megjelentek a piacon.) Napjaink fogyasztója már tudatosan eszi – és jól teszi: a joghurttal azok a baktériumtörzsek kerülnek túlsúlyba a szervezet bélflórájában, amelyek más hasznos mikroszervezetekkel egyetemben gátolják a különféle kórokozók megtelepedését, segítik az emésztést, és serkentik, erősítik az immunrendszer működését. Fogyasztása különösen ajánlott antibiotikumok szedése közben és után, hiszen e gyógyszerek a hasznos mikroszervezetek millióit pusztítják el a bélben, aminek következtében a bélflóra legyengül, s megnyílik az út a veszedelmes baktériumok és gombák betegséget hozó felszaporodása előtt.