Citromból pezsgőt készített - Meggyógyítani nem tudták, csak a technikára számíthatott

Nehéz elképzelni azt a pillanatot, amikor közli az orvos valakivel: gyógyíthatatlan beteg, legfeljebb két-három éve van hátra. Pláne, ha e ténnyel 21 évesen kell szembenézni. Az pedig egyenesen a tudományos fantasztikum kétes megítélésű világába illő sztori, hogy egy nemzetközi hírnévre szert tett tudós életfogytig kerekes székbe zárva annak szenteli életét és tudományos pályáját, hogy megalkossa a mindenség elméletét. Pedig pontosan ez történt Stephen Hawkinggal. 1963-ban a mozgatóidegek lassú sorvadásával járó, gyógyíthatatlan motoneuron betegséget (ALS) diagnosztizáltak nála. Ennek során a test gyors hanyatlásnak indul: a beteg mozgása irányíthatatlanná válik, a beszéd lassan megszűnik, a kéz és a láb egyre erőtlenebbül lóg. A rossz hírt követően az Oxfordban, majd Cambridge-ben tanuló, unott egyetemista élete egy csapásra megváltozott.

„Egész életemet a korai halál fenyegetésében
éltem végig, ezért gyűlölöm az
időpocsékolást! Testi fogyatékosságom
későbbi tudományos munkámban nem
okozott különösebb hátrányt. Sőt, valójában
ebből kovácsoltam előnyt. Nem
kellett előadásokat tartanom, és nem
kellett időt rabló, unalmas értekezleteken
ücsörögnöm. Így egész életemet a
tudományos kutatásnak szentelhettem.”
(Részletek Az én rövid történetem
című memoárból)

Hawking citromot kapott a sorstól, és pezsgőt készített belőle.

Sorsa abszurd módon fonódott össze az őt életben tartó, kommunikációját és kutatómunkáját egyaránt egyedül biztosítani képes high-tech gépekkel. Ahogy állapota egyre rosszabbodott az elmúlt, immár 52 évben, tanítványai és kutatótársai úgy „gépesítették” Hawkingot.

„Az orvostudomány nem volt képes
meggyógyítani, ezért az életben maradáshoz
és kommunikációhoz csakis a
technikára számíthattam.”

A kommunikációban is bénult professzor beszédszintetizátor segítségével kommunikál. Pusztán arc- és szemizmainak mozgatásával, a szemüvegszárán rögzített mozgásérzékelő segítségével választja ki a megfelelő betűt, állítja össze a szavakat és mondatokat. Amint összeáll az értelmes mondat, a gép hanggá alakítja azt.

A masina segítségével képes szöveges dokumentumokat is létrehozni, e-mailt küldeni, ezen keresztül írni és publikálni, sőt október óta ezzel szerkeszti a mára 2,2 milliós(!) rajongótáborral rendelkező Facebook-oldalát.

Az eredeti készülékét húsz év után a közelmúltban cserélte modernebb „kütyüre”. Míg korábban például három-négy percet vett igénybe egy dokumentum megnyitása, addig az új géppel az idő tíz másodpercre rövidült.

Egy dologban azonban tántoríthatatlan Hawking professzor: jól megszokott, barátságos géphangjától nem hajlandó megválni, szó sem lehetett arról, hogy „emberibben” csengőre cseréljék. Ragaszkodása érthető, hiszen robotikus hangja filmeket, zenészeket inspiráló védjegyévé vált, szerepel a Simpson család és a Star Trek sorozatokban, felbukkan a Pink Floyd több albumán, Az idő rövid története című könyve pedig Jean-Michel Jarre Chronologie című albumát ihlette.

„Remélem, az új gép jó szolgálatot tesz a következő húsz évre” – kommentálta a változást. Töretlen optimizmusa az élet más területén sem hagyja el: a professzor rajta van a majdan első, kereskedelmi céllal induló űrhajó utaslistáján is! Bár élete, tudományos munkássága a humán és mesterséges intelligencia hatékony ötvözetévé vált, ennek ellenére a minap rendkívül borúlátóan nyilatkozott az emberiség és a gépek közös jövőjéről, felkavarva ezzel a természettudományos világ állóvizét. A híres asztrofizikus a BBC-nek nyilatkozva arról beszélt, hogy a technikai fejlődés üteme ma már gyorsabb a biológiai evolúcióénál, éppen ezért az egyre önállóbbá váló gépek az emberek helyébe lépve fajunk végét fogják jelenteni.

Miért és hogyan határozták meg a világegyetem kezdeti állapotát, törvényeit?

Bár e Hawking számára legizgalmasabb kérdés továbbra is megválaszolatlan maradt, a kozmológia és az asztrofizika vezető alakjává vált, aki „kozmikus helyszínelő” módjára próbálja fellebbenteni a fátylat a teremtés titkáról. A 72 éves tudós lépésről lépésre illeszti össze a 13,7 milliárd évvel ezelőtti ősrobbanást követően az univerzum egyes részeit.

A hetvenes években végzett kutatásai vezették a XX. századi fizika egyik legfontosabb felismeréséhez, miszerint a mindent elnyelő, saját gravitációs erejük által összeroppant csillagok, a fekete lyukak hőt sugároznak. Forradalmi elméletét addig három, egymástól különálló tudományág – a kvantum-, az általános relativitáselmélet és termodinamika – eredményeinek kombinálásával érte el, neki sikerült először megtalálnia a közös nevezőt a makroszkopikus és mikroszkopikus fizikumok közt. E jelenségekkel kapcsolatos kutatásai segítették az ősrobbanás és az idő természetének modellezésében is.

„Több könyvet adtam el a fizikáról,
mint Madonna a szexről.”

Tudományos nyomozásának eredményeit először 1988-ban megjelent könyvében, az Idő rövid történetében fejtette ki, elsősorban nem a szakmai olvasóközönségnek. Arra senki sem számított, hogy az ismeretterjesztő mű 237 hétig lesz a londoni Sunday Times bestsellerlistáján – hosszabb időn keresztül, mint bármely addig megjelent könyv. Több mint 40 nyelvre fordították le, az 1998-as felújított kiadás megjelenésekor a Föld minden 750 emberére jutott egy eladott példány.