Fagyban jönnek világra

Az újszülöttek életképességére és -erejére az esetek többségében a gyakorlott gazda már a vemhesség idejéből (fajra jellemző-e, esetleges koraszülés vagy túlhordás történt-e), az ellés vagy fialás lefolyásából, az anya tejelésre történt felkészültségéből, de leginkább a született utód külső megjelenéséből már „ránézésre” is következtet.

A magzat fejlettsége, a születési testtömeg, az anatómiai méretek, a bőr- és bőrképletek színe, állapota, a test szőrrel való borítottsága stb. nagy valószínűséggel tájékoztatnak, ám ezek némelyike – főként a születéskori súly – félrevezető is lehet. Egyáltalán nem biztos például, hogy az 1500 grammal született malac életereje nagyobb, mint az 1200 grammosé. Ugyanakkor a 40 kilónál kisebb csikó és 40 grammnál kevesebb születési súlyú nyúlfióka túlélési esélye meglehetősen csekély.

Az életerő megítélése szempontjából fontos annak megfigyelése, hogy a született csikó, borjú, bárány, gida mikor tud „talpra állni”, egyáltalán fel tud-e állni, hiszen ez feltétele az újszülött első, de talán legfontosabb teendőjének: a föcstej kiszopásának, amely később is meghatározhatja az állat sorsát, ellenálló képességét. A föcstej (kolosztrum) az anya első teje, a rendes tejnél sűrűbb, sárgásbarna színű, tápanyagokban, vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag, de ami ennél is fontosabb: olyan ellenanyagokat tartalmaz, melyek az újszülöttet az első hetekben megvédik a különböző kórokozóktól és a későbbi káros környezeti hatásoktól. Igen ám, de az anya csak rövid ideig termel föcstejet, ráadásul annak legfontosabb alkotórészei (az ellenanyagok) az újszülött bélcsatornájából ennél is rövidebb ideig szívódhatnak fel, ezért az első napok szopásainak döntő a szerepük.

A született csikónak élete első két napján legalább két liter föcstejet kell elfogyasztania. Kis szüneteket tartva szinte állandóan szopik, az elvárt súlygyarapodás az első napokban minimálisan fél kilogramm (500–1500 gramm). Az életerős kiscsikó kezdetben sokat alszik, pihenését csak a gyakori szopások szakítják meg, de néhány nap után – ha lehetősége nyílik rá – egyre többet mozog, ám mindig az anyja közelében. Hasonlóképpen kívánatos, hogy a borjú a születése utáni első hat órában 2 liter föcstejhez jusson, de a napi 500-600 grammos súlygyarapodásra akkor van esélye, ha naponta 5-6-szor szopik. A bárányok és kecskegidák az első héten naponta kb. 30-szor szopnak, viszont a nyúl naponta csak egyszer szoptat.

Fialás után a koca két napig termel föcstejet, de az ebben lévő ellenanyagok csak az első 24–36 órában szívódhatnak fel. Érthető tehát, hogy a malacoknak mihamarabb és az első napokban minéltöbbször – naponta akár 20-22- szer is – szopniuk kell, mert az első 12 órában legalább 150, az első 24 órában pedig legalább 250 gramm föcstejet képesek megemészteni, és fejlődésükhöz kb. 0,5 liter szükséges naponta. Az első héten a malacok súlya születésükhöz képest megduplázódik.

A tejjel jóllakott malac nyugodtan pihen, az anyját nem zaklatja. A bőre feszes, rugalmas, a szőre fényes, a testhőmérséklete az emberi kéznél melegebb, a bélsara nem bogyós és nem híg, a tekintete élénk, a nem pigmentált malacok bőrszíne halványrózsaszínű. Az éhes malacok az anyjukat döfködik, de igen hamar elerőtlenednek. Ilyenkor egy csomóban fekszenek, legtöbbször az anyjuk mellett, nemegyszer a fekvő koca hasán vagy a kutrica sarkában. Bőrük ráncolt, szőrük borzolt, testhőmérsékletük az emberi kéznél hidegebb, a bélsár legtöbbször híg, a szemek beesettek, a nem pigmentált malacok bőrszíne porcelánfehér.

A szopások szükséges gyakoriságát a hideg is akadályozhatja. Ez a testtömegükhöz képest nagy testfelülettel, szőrtakaró nélkül, csupaszon, kis energiatartalékkal született malacok és nyúlfiókák esetében végzetes lehet, mert eléheznek akkor is, ha az anyjuknak egyébként bőven van teje.