Frankpánik

Percek alatt roskadt össze a forint múlt csütörtök délelőtt a devizapiacokra zúdult svájci lavina alatt. Az alpesi ország jegybankárai nem tettek mást, csak feladták a három évvel ezelőtt kiépített árfolyamgát védelmét, s az időközben feltornyosult spekulatív pozíciók kiáramló pénztömege minden útjába kerülő kurzust beszakított. Az egyébként is gyenge huszár magyar deviza napon belül több mint 100 forintot gyengült a frankkal szemben. Hivatalosan 378 forinton tetőzött az árhullám, de kisebb piacokon 400 forint felett is járt a frank. Erre jött még az utcai forgalomban a valutaváltók árrése. De a 319 forintos csütörtöki MNB-záróár is drámai – bő 50 forintos – frankerősödést jelentett. És pénteken is alig enyhült a forintra nehezedő nyomás. Segítették a piacok megnyugvását, hogy a tőzsdék nemcsak vasárnap, de szombaton is zárva tartottak.

Elgurult a svájci jegybankárok gyógyszere? Aligha, vagy ha mégis, akkor nem most. A svájciak ugyanis 2011-ben unták meg a saját pénzük erősödését, ami teljesen ellehetetlenítette a gazdaságukat, mert eladhatatlanná drágította az exportot. Nos, azóta rontották a pénzüket a klasszikus „bankjegynyomtatós”, intervenciós módszerrel. Mindannyiszor, ha az euró/frank kurzus elérte az 1,2-es „árfolyamgátat”, eurót vásároltak svájci frankért. Ráadásul jó ideje negatív(!) kamat tartozik a svájci betétekhez, magyarán náluk nem a bank, hanem a betétes fizet. Bármily furcsán hangzik is ez a magyar fülnek.

Csakhogy az európai országok csőd közeli helyzete és az euró gyengélkedése miatt így sem tudták megfékezni a vagyonmentőket. Aki csak tehette, frankba mentette a pénzét. A menekülők áradata, persze, az árfolyamgáthoz vonzotta a spekulánsokat, akik mostanáig arra játszottak, hogy majd 1,2-nél úgyis közbelép a svájci jegybank.

Látszólag bakot lőttek a svájciak, hiszen a frank erősebb, mint valaha. Mégsem véletlen, hogy éppen most hagyták elsodortatni az árfolyamgátat. Joggal remélhetik ugyanis, hogy hamar megszabadulnak a „forró pénzektől”, hiszen árfolyamgát híján nincs mire spekulálni. A vagyonmentők nyomása pedig jó eséllyel kezelhető, vagyis idővel valamelyest visszagyengülhet a frank. Míg a gát fenntartása még nagyobb devizapiaci kilengéssel fenyegetett. Az Európai Központi Bank heteken belül esedékes gazdaságélénkítő lazítása nyomán gyengülő euró ugyanis annyi spekulatív pénzt önthetett volna Svájcra, ami így is, úgy is áttöri a gátat.

Magyarországról nézve azt mondhatjuk: piszok szerencsénk volt. A kormány ugyanis egy egész parlamenti cikluson át totojázott a devizahiteles mentőcsomaggal. Alig pár héten múlt, hogy a nagyjából 3000 milliárd forintos lakáscélú devizahitel-állományt már nem érintette az árfolyamok elszabadulása.

A fogyasztási és a devizaalapú gépjárműhitelek már „csak” mintegy 400 milliárd forintot tesznek ki. Nyilvánvalóan az ezeket fizető családok terhei rettenetesen megnőnek, mégis szerencse a szerencsétlenségben, hogy ezek futamideje jellemzően nem hosszabb öt évnél, s kétharmaduk két éven belül lejár. A Magyar Lízingszövetség adatai szerint 20 százalékkal nő meg a devizaalapú autóhitelesek havi törlesztőrészlete.

Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a bankokkal való tárgyalást tanácsolja a nehéz helyzetbe jutott autóhiteleseknek. A pénzintézeteknél ugyanis vannak programok a megszorult adósok megsegítésére, ilyen eszköz lehet például a futamidő meghosszabbítása a törlesztőrészletek emelkedésének kivédésére.

Mi várható a közeljövőben?

A svájci frank 300 forint körül stabilizálódhat, s idővel lekonyulhat az árfolyam. Nem mindenkinek rossz a gyengébb forint, amin veszít a devizahiteles a forintbetétes, a külföldre utazó – és persze a fizetés és a nyugdíj is kevesebbet ér. Jól járnak ellenben a külföldön dolgozók, az exportőr vállalkozók és a külföldieket fogadó szállodák. De a legjobban most mégis azok a honfitársaink örülhetnek, akik svájci frankban veszik fel az osztalékukat…
(VH)