Grétsy László: Beleérzések

A következőkben annak igazolására, hogy a nyelvhasználatban nem a törvény, hanem a megszokás az úr, mindkét fajtából bemutatok egyet-egyet. Így kerek a világ!

Ismeri a dörgést. Ez a szólásunk eredetileg a vadászat szaknyelvébe tartozott, csakhogy akkor a dörgés helyett a dürgés szerepelt benne.

A dürgés jellegzetes vadászati műszó, amely a fajdkakas tavaszi párzását, ennek időszakát, valamint a fajdkakas ilyenkor hallatott, kattogó, morgó hangját idézi fel. Amióta kiszakadt a vadászat szaknyelvéből, s ’jártas valamiben’, illetve ’ismeri a szokásokat, valaminek az elintézési módját’ értelemben szólássá lett, benne a sokak által nem is ismert dürgés szót egyre gyakrabban a dörgés váltja fel. Ez végül is nem baj. Szólásgyűjteményeink elfogadják e formát is, sőt jelzik, hogy ez a gyakoribb. Az értelmező szótárakban azonban – nagyon helyesen – továbbra is megtaláljuk a dürög és dürgés címszót is.

Poszthumusz. Mostanában már ritkán hallani ezt a formát, de nekem valaki még alig pár hónapja is történetesen egy poszthumusz (’a szerzőnek a halála után megjelent’) művet említett, sőt ajánlott figyelmembe. Nem csodálkoztam nagyon, mert a múlt század közepén napvilágot látott, hétkötetes értelmező szótárban még poszthumusz címszó szerepel, és sokan mindmáig ezt a szótárt forgatják, ha valamilyen szót keresnek. Itt azonban már nincs helye a bizonytalankodásnak.

A h-val bővült forma csupán téves középkori etimologizálásból ered: az ’után’ jelentésű latin post és a ’termőföld’ értelmű, szintén latin humus tudálékoskodó összekapcsolása következtében alakult ki a latin egyik utódnyelvében, a franciában, s onnan került bele más nyelvekbe, így az angolba (posthumous) s a magyarba is.

Valójában a posztumusz (h nélkül!) a ’következő, jövő’ jelentésű latin posterus melléknév származéka, pontosabban a szó két felsőfokú változatának (a postremusnak és a postumusnak) egyike. Ennek értelme a latinban: ’legutolsó, utolsó szülött’, a mi új értelmező szótárunkban pedig: 1. ’a szerző halála után megjelent ; 2. ’utószülött’.

A poszthumusz alakot pedig lassan belepi a jótékony televény, a humusz, amelyből „vétetett”…