Grétsy László: Bocsoda

Az egész mintegy két évszázada vált kérdéssé, ugyanis a XIX. század lelkes, bár olykor túlbuzgó nyelvújítói akkor alkották meg mesterségesen azt a bizonyos -da, -de képzőt, amelyet a csárda, kaloda, borda szavaink végződéséből „következtettek ki”, s amely fél évszázadon keresztül állt a viták kereszttüzében.

Főleg olyan szavakat alkottak vele, melyek valamilyen tevékenységre alkalmas, arra szolgáló helyet, helyiséget jelentenek. Az így létrehozott szavak közül seregnyi már a felbukkanásakor elbukott, mint például a szülészet megnevezésére alkotott szülde, míg más alkotások néhány évtizedes vergődés után kerültek az elavult szavak listájára (csónakda, gyűlde, tenyészde stb.), de közülük nyolcvan-száz átvészelte a viharokat, s ma szókincsünk megbecsült tagjának számít. Olyan szavakra gondolok, mint az igékből -da, -de képzővel főnévvé alakított csapda, csúszda, étkezde, fogda, hizlalda, iroda, járda, lövölde, nyomda, óvoda, öntöde, sütöde, szálloda, uszoda, varroda, vizelde, zárda, zúzda; vagy a főnevekből képzett – ilyenekből jóval kevesebb van, s ezek némelyike is ódon csengésű – áruda, bölcsőde, dalárda, jósda, tanoda, tébolyda, tőzsde, zenede. Persze összetételek is akadnak bőven: disznóhizlalda, dohányáruda, könyvnyomda, menetjegyiroda, szeszfőzde stb.

A -da, -de fronton hosszú ideig csend volt, az utóbbi három-négy évtizedben azonban csoda történt. A nyelvészek által akkor már nem is hibásnak, de terméketlennek ítélt -da, -de képző felébredt Csipkerózsika-álmából, s egyre-másra bukkantak és bukkannak fel az olyan jobbára tréfás-játékos, de végül is nyelvi gazdagodást hozó új szavak, mint az igékből a faloda, kajálda, kávézda, kávépörkölde, másolda, napozda, turkálda; a főnevekből pedig a bőrde (bőrdíszműüzlet), bútorda, gombócda (fagylaltozó), pékde stb.

Mindezek ismeretében mit mondhatok a játékos bocsoda elnevezésről? Kedves bocsoda, Isten hozott! Jó helyen vagy nálunk.