Grétsy László: Riadó

De aztán rájöttem, hogy nagyon is illik ide ez a szó, hiszen a rovat címe, amelyben megjelenik: Anyanyelvi őrjárat. A rovat megindulásakor ezt írtam a rovatcímről: „Noha őrjárat szerepel benne, nem feltétlenül kell valamiféle katonai- rendőri fegyveres rendfenntartó kötelékre gondolni vele kapcsolatban. Bár szótáraink nem rögzítik, az őrjáratnak ’vizsgálódó, szemlélődő barangolás, körséta’-féle jelentése is van. A mi őrjáratunk a magyar nyelv tág, kiterjedt mezején való kalandozást jelenti.” Most a címre vonatkozólag azt mondhatom: ezt sem síppal, dobbal, trombitával harcba szólító jeladásként használom, hanem mementóként, cselekvésre buzdító figyelemfelhívásul.

Mindenki naponta megtapasztalhatja, hogy szókincsünk – főleg EU-tagságunk óta – szinte hihetetlen gyorsasággal bővül. Belső alkotású szavakkal is, mint pl. bankol = bankból vagy automatából pénzt vesz ki, görzenál = gördeszkapálya, nyakasztó = nyakba akasztható kis táska, igazolványtok, punnyad = lustálkodik, szörnyen unatkozik, de nagyobbrészt más nyelvekből, főleg az angolból átvett vagy átalakított szavakkal.

Olyanokkal, mint blog = interneten folyamatosan írt napló, drón = pilóta nélküli repülőgép, lájkol = az interneten valamilyen hírnek, személynek stb. kedvelését jelzi, lúzer = kilátástalan jövőjű személy, mobbing = egymás piszkálása, munkahelyi stressz szándékos okozása, wifi = vezeték nélküli internetkapcsolat.

Olvasóink – főleg az idősebbek – egy része ingerülten fogadja a beáradó idegen szavakat, ám ne feledjük, hogy minden nyelv nagyobbrészt idegen szavakból táplálkozik. A mi szavaink jelentékeny része is más nyelvből került hozzánk. A búza a törökből, a barázda a szlávból, a polgár a németből, az iskola a latinból, és még sorolhatnám a végletekig.

Minden szó gazdagítója, nyeresége a nyelvnek, az idegen is. Csakhogy éppen az olyan időkben, amikor egyre több idegen szó kerül nyelvünkbe, múlhatatlan kötelességünk legalább ugyanekkora, de még ennél is nagyobb figyelmet fordítani legfőbb nemzetösszetartó erőnk, anyanyelvünk megismerésére s nyelvi hagyományaink megőrzésére is. Igen, tudnunk kell idegen nyelveket, s különösen nélkülözhetetlen korunk világnyelvének, az angolnak mélyreható ismerete. De e mellett, ezzel párhuzamosan ugyanilyen nélkülözhetetlen anyanyelvünk minél mélyebb, minél alaposabb megismerése is. Mert magyarságunkat csakis így őrizhetjük meg.